A Testőr (BTS Jimin FF.)

Summary

Hogy milyen a főszereplőnk élete japán egyik legbefolyásosabb cég tulajdonosának a lányaként? Ha most mindenkinek egy olyan kép ugrott be a fejébe ahol az ember luxusban él, pénz folyik már a csapból is, folyamatosan ajándékokkal látják el őt, nem kell semmit csinálnia mert kiszolgálják őt mindenben.... Akkor igenis jól gondoljátok! Csak van egy kis bökkenő... Ez az egész luxus mit sem ér, ha az embernek nincsenek szülei.... Jó, mármint nyilván vannak, sőt még élnek és virulnak is, csakhát legfőbb tulajdonságuk az hogy a munkát helyezik minden elé, bele értve a lányukat is. Így mit érnek a földi javak, ha az ember már több éve mentálisan össze van törve? És mi következik ebből?... Depresszió, szorongás, magány, öngyilkos hajlamok.... De íme, az említett lány 21 éve ebben az állapotban él, de még mindig itt van közöttünk. Hogy lehetséges ez? Talán ez azt jelenti, hogy talált magának valaki olyat akire bármikor rá támaszkodhat és tudja hogy mellette teljes biztonságban van? Na de ki lenne az? Esetleg valami csoda folytán az anyja? Esetleg az apja? A barátai? Vagy valamelyik bejárónő? Kertész? Felszolgáló? Vagy esetleg a... ...testőre?

Genre:
Romance / Action
Author:
a_very_bad_girl
Status:
Complete
Chapters:
26
Rating:
n/a
Age Rating:
18+

Prológus

Hogy milyen az életem japán egyik legbefolyásosabb cég tulajdonosának a lányaként? Hát... finoman fogalmazva eléggé elcsépelt.

Kezdjük ott, hogy már rég nem a szülő hazámban élünk, mivel születésem után egyből el kellett hagynunk Japánt. Átköltöztünk Koreába, ahol most is lakunk. Ugyanis Japánban egy rivális cég vezetője és apám között túlságosan is nagy konfliktus alakult ki, ami miatt olyannyira berágott ránk a főnök, hogy képes volt embereket felbérelni, hogy megöljenek minket. Egy egész bagázs van a sarkamban a nap 24 órájában, csak azért, hogy megölhessenek. Milyen aranyos.

Tehát mivel a családunk nem volt biztonságban Japánban ezért átköltöztünk ide, Szöulba és próbáltunk minél feltűnésmentesebben áttelepülni, hogy nehogy ide is kövessenek minket és 21 év elteltével mondhatom, hogy ez a terv talán sikerült is, mivel még mindig itt vagyok.

Viszont mivel még mindig fent áll annak az esélye, hogy megtalálhatnak minket, ezért nem mehetek az utcára. De úgy így konkrétan soha nem hagyhatom el a házat! Ugyanis, ha engem megölnek akkor az örökséget szétosztják ezt pedig természetesen nem szeretnék a szüleim ezért most én játszom a sérthetetlen Szent Szűz Máriát.

Illetve vannak kivételes alkalmak. Csak akkor hagyhatom el a kalitkámat, amikor a szüleimmel kell megjelennem mindenféle jótékonysági meg baráti gálákon és egész este ott kell vigyorognom olyan emberek előtt, akiket még soha életemben nem láttam, sőt valószínű, hogy a jövőben sem fogunk találkozni. És még akkor mehetek ki amikor tánc edzésre megyek, mivel szerencsére a szüleim támogatták azt az ötletet, hogy sportoljak valamit, ezért beírattak egy tánciskolába.

Innen következik az, hogy mivel nem hagyhatom el a házat, ezért magán tanuló vagyok. Azaz én ugyanazt a szenvedést élem át, mint a többiek csak én itthon. Egyedül. A nálam háromszor idősebb tanárokkal.

És természetesen az imént felsorolt 2 szituációból levezethető az, hogy nincsenek barátaim. Még a táncon sem, mivel az ott lévő kortársaim vagy levegőnek néznek, vagy csak akkor szólnak hozzám, ha hajgumit szeretnének tőlem...

Természetesen még mindennek az elején próbáltak közeledni hozzám és ismerkedni velem, de igazából én voltam az, aki eltaszítottam magamtól őket, ami ironikus valljuk be, úgy, hogy most éppen arról siránkozok, hogy nincsenek barátaim. De muszáj volt ellöknöm őket, mivel meg van tiltva, hogy barátaim legyenek. Már az alkalmazottaknak is nagyon durva titoktartási szerződést kellett aláírniuk és betartaniuk ezért nem vállalhatjuk a kockázatot, hogy felelőtlen velem egykorúak a közelembe kerüljenek és netán információkat szivárogtassanak ki. Magányos egy business az már biztos.

Ja igen, most jöjjön a kedvenc részem az egészben...

... a szüleim.

Azt sem merem kimondani, hogy nekem egyáltalán volt gyerekkorom...Már egészen kiskorom óta csak olyan emlékeim vannak, hogy itthon vagyok, konkrétan alig hagyom el a házat. Itthon is maximum csak olyan dolgok történtek, hogy néha megijedtem a magas, vaskos, komor öröktől, akik a házunkat őrizték, vagy, hogy milyen jót beszélgetek a bejárónőkkel, akik egyben a bébi szittereim is voltak, vagy ahogy figyelem anyát miközben belemerül abba a tömérdek papírmunkába stb.

De érdekes módon édesapám semelyikben sem szerepel.

Félre ne értsék, vannak jó emlékeim is a szüleimmel, mivel amíg nem lettem magántanuló, számomra csak hárman léteztünk ezen a világon. Mert akkor olyan erős kötelék volt közöttünk, amit senki és semmi sem tudott volna kettétörni... Hát megtették ők! Néha még most is vissza akarok menni abba az időbe... Amikor mindketten itthon voltak és foglalkoztak velem. Ahogy hárman felettébb boldog pillanatokat töltöttünk együtt, amikor közös programokon vettünk részt... De ennek már mind vége.

Ugyanis 7 éves koromban minden megváltozott. A szüleimből - mint egy varázsütésre - más ember lett. Átváltottak abba a stílusba, akik számára már nincs is semmi más csak a munka. Sem az egészségük, sem a kapcsolataik, sem a családuk ...sem a lányuk nem számít... Csakis az éjjel-nappal folyó munka és a sok pénz, pénz és pénz...Ez azóta is így van.

Konkrétan az alkalmazottakat hívhatom az igazi családomnak mivel ők voltak szüleim helyett szüleim. Ők neveltek fel engem, mivel a szüleim sokszor éjszakáztak bent a cégnél, így egyáltalán csoda volt, hogyha láttam őket...És ezzel a fordulattal ők gyökerestül ki is vágták magukat az életemből.

Így ők most már csak 2 idegen a számomra, akiket a “szüleimnek” nevezek…

Continue Reading Next Chapter
Further Recommendations

ZAINI🖤: Beautiful story perfect if you want to refresh your mind and want to read light and happy story🌸

Deepti Yadav: Loved the story line

Billie Nolan: Can't stop reading!

Adriana Rodrigues Cardoso: Quero parabenizar a autor pela criatividade, sues personagens são incríveis, são alegres divertidos, empolgantes e muito estimulantes, se pudesse gostaria de ver esta coleção nas telinhas, e vamos falar que a ilustração destes homes são tudo de bom,

Butterflyeve 나비: Loved the book!! I wish things were better if they had say things inntheir heart..that they are actually falling for each other!! I cant wait to read more..i ship dom & tessa!! Hope the 2nd book dont disappoint! 😅

Tracy Harper-Bryce: Fantastic series, love all the books, looking forward to seeing the next book ☺️

mame: Very interesting and full of suspence

Leolean: ❤️💯💗 a heartfelt congratulations to the author. You are an exception able writer. The passion, live , struggles depicted in all the series was great. Thank you 🥳❤️💯💯💯. I hope to find stories of this caliber again

Val: This novel is a great representation of falling in love fast. It’s almost as though you can feel there loving affection through the words you’re reading. Definitely worth reading and I assure you - you will fall for them, and their relationship, by the end of this book. The plot can seem a little...

More Recommendations

Brenda Walley: The novel.is great so far. I am rating on what I read so far. The books need to have more chapters before posting. This way it leave sus hanging and we start another book. This book in question would be great as a series. Great Job !

Falak: Yh cufog ifudj kvkg

Sarah J: Brilliant, I was a bit worried there for a moment but I'm glad it all worked out great

Kathleen: Just not enough words to say these books are totally amazing.

About Us

Inkitt is the world’s first reader-powered publisher, providing a platform to discover hidden talents and turn them into globally successful authors. Write captivating stories, read enchanting novels, and we’ll publish the books our readers love most on our sister app, GALATEA and other formats.