Előszó
Ez a történet nem csupán egy ember kálváriája. Ez egy tükör, amely megmutatja, milyen az, amikor egy igazságkereső ember szembekerül egy hatalom által megcsúfolt rendszerrel. Hazafi Attila története nem a hősök diadalmenete, hanem a túlélés, a kitartás és az emlékezés meséje. Egy ember, aki nemcsak a saját életét, hanem egy egész nemzet csendjét és fájdalmát hordozza magában.
Az elnyomás, a koncepciós perek, a meghurcoltatás és a menekülés nemcsak jogi vagy politikai fogalmak ebben a könyvben, hanem hús-vér valóságok, amelyek emberi sorsokat írnak át. Ez a novella arra hívja az olvasót, hogy ne csak nézze, hanem érezze, gondolkodjon és kérdezzen.
Mert ahogy Vaclav Havel is mondta: „Ahol eltiporják az igazságot, ott a hallgatás bűnrészesség.”
Beszéljünk hát, hallgassunk, és soha ne hagyjuk, hogy az igazság feledésbe merüljön.
