Előszó
Ez nem egy szokványos történet. Ez nem mese, nem fikció, nem egy távoli múlt feldolgozása. Ez az én életem, az én küzdelmem, amely a magyar igazságszolgáltatás és a hatalom árnyékában zajlott le. Egy ember, aki nem akart más lenni, csak az, aki igazat mondott, és ezért az igazságért büntették, gyanúsították, vegzálták és börtönbe zárták.
Hazafi Attila vagyok, és ezt a történetet azért írom le, mert sokan nem értik, mit jelent rendszerellenesnek lenni Magyarországon ma. Hogy az igazság kimondása hogyan válhat halálos ítéletté a hatalom szemében. Hogy a múlt sötét árnyai hogyan kísértenek minket, akár harminc évvel később is.
Ebben a könyvben dokumentarista hűséggel mutatom be azokat az éveket, hónapokat, napokat, amelyek összekuszálták az életemet, megpróbáltak megtörni, de nem tudtak eltörölni. Hogy a fájdalom ne legyen hiábavaló, hogy a reménytelenségből is születhet erő.
Nem kérek megbocsátást, nem várok irgalmat. Csak megértést és igazságot.
