Előszó
Ez a novella nem csupán egy történet – egy szív fájdalmának, reményének és elvesztett szerelmének lenyomata. Olyan pillanatokat mutat meg, amelyeket mindannyian ismerünk, de ritkán merünk hangosan kimondani: a szeretet édes gyötrelmét, az elválás fájdalmát, és azt a belső erőt, ami még a legsötétebb órákban is segít talpra állni.
Ez a történet a veszteségről szól, de egyben a megőrzött szeretetről is, amely még a búcsú után is él. Olyan érzéseket szeretnék megosztani, amelyek mélyen emberiek és időtlenek – mert hiszem, hogy minden egyes könnycsepp mögött ott rejlik a gyógyulás esélye.
Köszönöm, hogy velem tartasz ezen az érzelmekkel teli úton.
Egy csendes vallomás arról, miért született ez a történet.
