1. rész
Az éjszaka
Az óra éjfél körül járhatott, közénk pedig hosszú percekkel ezelőtt csend telepedett. Ez a csend nem volt kínos sőt inkább nyugtató volt. Némán néztük London késő éjszakai utcáit. Ami talán most kelt életre. A mellettem ülő fiú óvatosan át karolta a derekam és magához húzott, én csak finoman a vállára döntöttem a fejem.
Halkan törtem meg a csendet.
– Aludnod kéne– mondtam lassan suttogva.
– Túl jó most így– jött a válasz hasonló stílusuban.
– Koncerted lesz és repülni fogsz – vágtam rá.
– Lis kérlek– súgta. Egy sóhaj kíséretében hagytam a fiúra. A fiú telefonjának hangos csengése zavarta meg a nyugtató csendünk. Egy grimasszal kísérve nyúlt a telefonjáért,elolvasva a nevet csak lehunyta a szemeit,majd megnyomva a kis zöld gombot a fülehez emelte. Kapva az alkalmon, felálltam mellőle,hogy rendet rakassak a kis londoni bérelt lakásom erkélyén. Az asztalról össze szedtem az üres sörös dobozokat,majd a hamutartót a kezembe véve mentem be a lakásba. Egyszerű kis lakás volt. Egy hatalmas szoba volt az egész , amerikai konyhával. A konyha és az előszoba elválasztó falának támasztott kukába dobtam a dobozokat,majd bele borítottam a hamutartó tartalmát. Kivettem a hűtőből két újabb doboz sört, és vissza mentem a még mindig telefonáló fiúhoz. Letettem egyet az asztalra a másikat, pedig magammal vittem az üveg korláthoz. Neki támaszkodva figyeltem az elém táruló látványt. Szemben lévő ház földszintjén egy pince kocsma bejárata volt. Ahol épp a tulaj tessékelt ki egy botrányozó részeget. Szinte hallottam ahogy vitatkozik vele. Az út másik oldalán egy hölgyemény próbált rá venni egy autóst,hogy "vigye el egy köre". Nem messze tőlük egy fiatal lány sietett valószínűleg haza. Elhúztam a szám. Ennyi idősen ilyen későn már nem kéne utcán lennie. Talán tízenhatnak nézhetett ki. Reméltem csak a közeli könyvtárból siett haza. A tekintettem vissza úszott a testét áruló nőre. Épp beszállt az autóba. Ismeretem a nőt, két gyermeket nevelt és, főállásban a két utcával arrébb lévő kis boltban dolgozott. Sokáig kereset munkát,egy másik munkát a kis bolti mellé,de végül csak ez maradt amivel képes volt eltartani a gyerekeit fizetni a hitélet és a többit. Sajnáltam hisz a volt férje egy 20 éves lányért hagyta el őt és a két gyermekük.
– Rendben szia, akkor holnap, igen, én is téged Halsey – köszönt el az éjszakai társam. – Vissza jössz mellém? – kérdezte halkan. Csak bólintotam és vissza ültem mellé.
– Ne haragudj!– kért bocsánatot
– Nem haragszom,nincs okom, ő a barátnőd – néztem a halvány zöld szemeibe.
– De a ma estét csak veled akartam tölteni– mondta kissé szomorúan. A kezeim közé fogtam az arcát és össze nyomtam.
– Mit csinálsz? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
– Nem tudom - nevettem. Óvatosan elvette a kezeim az arcáról és az enyémeket fogva az ölébe ejtette a kezeit.
– Két éve alig töltők veled időt, előtte pedig szinte össze voltunk nőve. Hiányzol,érted?– nézet mélyen a sötét barna szemeimbe,amik a holdnak köszönhetően most szinte világítottak.
–Dom– kezdtem finoman,de közbe vágott.
– Tudom turnézom, tudom én akartam, de akkor is idegesít, ha valaki megzavarja azt a kis időt, amit veled töltők – mondta ingerülten. Újra csak egy sóhajjal nyugtáztam a fiú szavait
– Erre miért nem mondasz soha semmit? – kérdezte egy fokkal nyugodtabban. Megráztam a fejem, miszerint nem tudom az okát. Lehunyta a szemeit majd a még bontatlan sörért nyúlt.
– Tudod néha rohadtul elegem van az egészből és, ott hagynám a faszba, aztán felmegyek a színpadra vagy találkozom egy rajongóval és rá jövök,hogy ezért csinálom. Csak olyan sok mindent el vesz– sóhajtott a végén.
– Például mit? – kérdeztem csak úgy,hisz valójában tudtam szóról szóra az összes problémáját.
– Például téged – válaszolt egyszerűen megfogva a kezem. Újra a vallának döntöttem a fejem. Óvatosan engedtem el a kezét,majd játszani kezdtem az egyik gyűrűjével.
– Gyere el velem erre a turnéra kérlek– kért halkan.
– Dominic ezt annyiszor megbeszéltük már!– mondtam olyan stílusban mint ha csak az időjárásról beszéltem volna. Csak egy sóhajtással díjazta a válaszom.
– Csak félév, London pedig meg vár – magyarázta.
– És fél évig mit csinálok? Interjúkra jársz, koncertezel stb stb - kérdeztem felé fordulva
– Eljössz velem, ahogy anya,a backstageben hülyéskedünk Adammel mint gimiben. Város nézéseket tartunk – magyarázott izgatottan.
– És a melóm? – néztem elképedve a fiúra.
– 22 vagy és London drága negyedében van egy tetőtéri lakásod, és ha fél évig nem dolgozol a pénztárcádnak sem nem okoz gondot . Könyörgöm Lis. – vágta be a kis kutya szemeket.
– Csak úgy nem közölhetem a főnökömmel,hogy bocs fél évig nem jövök dolgozni– vágtam rá ingerülten.
– Apád a főnököd– nevetett fel.
– És ennyivel megoldottad?– kérdeztem vissza
– Mindjárt felhívom!– vette a kezébe a telefont.
– Dom, hajnali egy van - nevettem el magam. A fiút nem érdekelte túlzottan,csak némán ki kereste édes apám számát a névjegyzékében és tárcsázta
— Szia Derek! Bocsi a késői zavarásért csak egy olyan kérdésem lenne,hogy egy alkalmazottad fél évig nem menne be dolgozni, mert véletlenül velem turnézna, nagy probléma lenne?– tette fel a hosszan körbe írva a kérdését.
– Ó köszönöm, rendben,persze szólok neki, igen igen, jó szia – fejezte be a telefon beszélgetést.
– Jössz velem csak hozznod kell szuveníreket – fordult felém izgatottan.
– És Halsey?– kérdeztem felhúzva az egyik szemöldököm.
– Ashley Nicolette Frangipane?– kérdezett vissza.
– És ő mit szól hozzá hogy fél évig a legjobb barátnőddel turnézol?
– Örülni fog,hogy végre nem csak egy-két napot töltünk együtt. Akármennyire harpiának és nagy pasi gyűlölönek állítja be a média, ő egy imádni való, csupa szerettetel telelévő lány – magyarázott szerelmesen.
– Aham, értem, vágod, hogy arról a csajról beszélsz, akit tizenegyedik közepe óta dugsz? – nevettem fel gúnyosan.
– Vágod,hogy ezt csak Adam tudja? – tette fel hasonló stílusban a kérést.
– Nem csinálok kurva nagy bűntudatot magamnak újfent – jelentettem ki hatazottan.
– Nem értem miért van bűntudatot – rázta a fejét.
– Nem értem neked mért nincs - néztem rá grimaszolva.
– Ha nagyon pontosan nézzük valójában téged csalak vele – jött a válasz egy vállrándítás kíséretében.
– Azzal a különbséggel,hogy míg mi ketten sosem voltunk együtt úgy ti majd 10 hónapja – magyaráztam a fiúnak a nyilván valót.
– Teljesen mindegy, reggel össze pakolsz,be ülsz az autómban és megyünk – zárta le a témát.
Reggel duzogva ültem be a fiú autójába. Rám nézett majd megrázta a fejét, és magyarázni kezdet a repülés előtti teendőinkről.
