Changkyun [Monsta X] + Minho [Stray Kids]
- Haver, mi van veled? Olyan vagy mint egy aszott fasz - faggatja a barátját Changkyun.
Minho kétségtelenül nincs jó passzban, grimaszokat vág, és nemtörődöm. A kisebb csak sóhajt egyet, majd elfekszik az idősebb ágyán.
- Már a tököm is teli van Jihyon kamu storyjaival - rázza meg a fejét, mikor végre kitálal legjobb barátjának - Azt hiszi nem tudom, hogy van valakije rajtam kívül - tenyerét arcára helyezi - Nem vagyok akkora hülye, hogy ne vegyem észre azokat a kurva foltokat a nyakán.
- Miért nem beszélsz vele? - kérdezi a másik, miközben háton fekvésből oldalra fordul, és felkönyököl Minho feje fölé. Szájában cigaretta füstölög, de egyikőjüket sem zavarja.
- Már próbáltam. Mindig azt mondja, hogy minden okés, én vagyok az egyedüli, és hogy ne féltékenykedjek - morogva idézi vissza párja szavait, mire legjobb barátja megrázza fejét.
- Szakíts vele - mondja ki végül - Ez egy kurva mérgező kapcsolat mostmár. Jobb ha elengeded - adja a tanácsot Changkyun, miközben felül, és kezébe veszi az egyik sört, majd felpattintja, és a másik kezébe rakja.
Minho elgondolkodott már ezen is. De fogalma sincs, hogy mi lenne vele ezután. Csak 19 éves, de már négy éve Jihyonnal randizik, és mióta kapcsolatuk kitudódott, otthon nem várják tárt karokkal.
- Ha megtenném - kezd bele halkan, miközben Ő is ülő helyzetbe tornázza magát - Nem tudnék hova menni. Már annyira megszoktam, hogy mindennek hozzá van köze - sóhajt egyet, majd jól meghúzza a kezébe adott üveget.
- Honnan tudod, hogy viszont nélküle nem lenne minden olyan jó? - kérdez rá az idősebb, miközben tüdejét megtölti nikotinnal.
- Azt nem mondtam - ellenkezik - Csak nincs olyan ember, akire támaszkodnék ilyen téren - mondja ki a szavakat, amik nem is tudja, mennyire fájnak a legjobb barátjának.
- És én nem vagyok senkid sem? - kérdez vissza kissé gúnyosan, miközben Ő is meghúz egy sörösüveget.
- Te más vagy - rázza fejét Minho - Te a haverom vagy, nem egy pasijelölt - érvel, mire a másik csak sóhajt egyet.
- Sohasem gondoltál arra, hogy köztünk több minden lehetne? - csap a közepébe Changkyun, mire a másik újabbat kortyol az italából.
- Őszintén? - kérdezi felvont szemöldökkel, és meg sem várja a választ - Dehogynem.
- Akkor?
- Mit akkor, Changkyun? - fogja fejét Minho - Haverok vagyunk, nem dugópajtik. Nem akarom tönkretenni a barátságunkat csak azért, mert jelenleg nem minden megy jól köztem és Jihyon között - mondja ki az igazat, mire Changkyun sóhajt egyet.
- Szóval még mindig szereted - morogja halkan, de a másik meghallja.
- Ha szeretem is - néz rá áthatóan az idősebbre - Nem számít. Átvágott. Lehet hogy most is az egyik titkos kurvájával dug - mondata végén felnevet, de közel sem a boldogságtól.
Changkyun legszívesebben megkeresné a barna pasiját, és addig szorítaná annak a torkát, amíg az lélegzik. Utálja így látni a legjobb barátját, akire igencsak jobban szemet vetett már az első pillanatban.
- Nem akarsz tőle megszabadulni? - kérdezi végül, mire Minho csak sóhajt.
- De. De mondom, hogy nem tudom, utánna mi lenne - magyaráz a fiú, mire Changkyun szív egy utolsót a cigijéből, majd elnyomja az éjjeliszekrényen lévő hamutálba.
- Mi lenne, ha most megkóstolnál valami mást, és ha utánna is vele akarsz maradni, akkor elfogadom.
- Ezt hogy érted? Mi az hogy megkóstolni valami mást? - ráncolja homlokát, mire a másik csak felvonja a szemöldökét, és pimaszul elmosolyodik.
- Szerinted? Le fogunk feküdni. Itt és most - Minho szemei kikerekednek, főleg mikor az idősebb határozott mozdulatokkal fekteti végig az ágyon, majd felé kerekedik - Ha Jihyonnal akarsz utánna is lenni, akkor elfelejtjük. De ha változik a véleményed, akkor az én ágyamban lesz neked egy szabad hely - suttogja a fiú fülébe, akit már csak a legjobb barátja mély hangja is megremegtet.
- E-ezt nem szabad - suttogja kissé elveszítve önmagát Minho, miközben ujjaival a másik mellkasát feszíti.
- Már miért? - húzza pimasz mosolyra ajkait az idősebb - Talán nem kívánsz? Nem sóvárogsz azért, hogy megérintselek? - ujjaival a fiatalabb izmos combjait cirógatja, a kisebb pedig elnyilt ajkakkal próbál ellenállni.
- D-de - remeg meg a hangja a markos kezek érintése alatt - Én nem akarom elbaszni a barátságunkat - mondja ki a lelkét nyomó dolgot, mire Changkyun elvigyorodik.
- Olyan vagy mint egy szűz kiscsaj, aki fél attól, hogy túlságosan is megrakják a hátsóját - Minho a mondattól is elpirul, akkor pedig kikerekednek szemei, mikor az idősebb a tagjára simít óvatosan.
- Én csak - nyeli el a szó végét - Régen csináltam - suttogja, mire a nagyobb nem bírja ki, és felnevet.
- Mióta nem voltatok együtt?
- Kb 3 hónapja - vallja be zavartan a fiatalabb - Persze volt, mikor alakulhatott volna, de Jihyon lerázott.
- Nagy kár - pimasz mosolya ellenállhatatlan - Ilyen szexi fiúval ritkán találkozik az ember - Minho a bókokba is belepirul, talán az alkohol is segít neki ilyen téren - Csak lazulj el, és élvezd - piszkosul zavarbaejtően beszél az idősebb, majd megfordítja az alatta lévő fiú testét, így annak arca a párnába fúródik, de a magasabb hezitálás nélkul nyomja csípőjét a kisebb fenekéhez, mire mindkettőjük felmordul.
- Akkor - motyogja Minho miközben felfelé tolja a csípőjét - Csináld.
Changkyun elvigyorodik, nem vár egy pillanatot sem, lerántja a kisebb nadrágját, szabaddá teszi a felsőtestét is, majd az alsóját is száműzi a földre. Az idősebb csak csillogó szemekkel tapogatja végig a kisebb testét, gömbjeinél tovább is elidőz, és szinte tekintetével felfallja az izmos combokat, a keskeny derekat, és a foghagyma fenekeket.
- Jihyon egy barom, amiért valaki mást választott. De végülis, legalább most alattam fog feküdni ez a kurva vonzó test - nyomatékosításként csípőjét újra összedörgöli a kisebb hátsójával, aki csak pirulva sóhajtozik, miközben arcát a párnába temeti.
Changkyun ledobálja ruháit, olyannyira kívánja már a kisebbet, hogy szinte alig tizenöt másodperc, és máris meztelenül támaszkodik a másik felett.
- Ch-Changkyun - remeg meg kissé félve Minho hangja, mikor az idősebb a testébe akar csusszanni - Baj lenne, ha előtte... Tudod - utal a fiú mire a másik csak elvigyorodik.
- Mit szeretnél? - hajol a kisebb füléhez, és megtépi azt a fogaival.
- Készíts elő, kérlek - nyel egy nagyot a fiatalabb, mire Changkyun csak elmosolyodik a kissé szégyelős arcon.
- Ha így akarod, Babyboy - hangja pimasz, egyből az éjjeli szekrény fiókjához nyúl majd kikapja onnan a sikosítót.
A fiú farpofái közé csurgatja a hideg folyadékot, majd ujjait is benedvesíti. Óvatosan de határozottan meríti el nyulványát a fiú testében, aki azonnal felnyög az érzésre. Körkörös mozdulatokkal próbálja elkevenni a kisebb eszét, ami sikerül is neki. Minho csak sóhajtozik többért és többért. A második és harmadik ujjacskát már teljesen elkábultan fogadja be, és felfelé lökve a csípőjét próbál többet és többet kapni az érzésből.
- Késznek érzed magad arra, hogy befogadj engem? - hangja mély, Minho kissé megremeg az idősebb mondata miatt, de csak reszketeg bólintással válaszol.
Changkyun végül csak Minho kedvéért, de bőkezűen sikosítóhoz nyúl, hogy a kisebbnek minél könnyebb legyen. Óvatosan és figyelve kezdi el a behatolást, próbálva minél kevesebb fájdalmat adni Minhonak. A fiatalabb tűri a kezdetleges feszítést, egészen addig, mígnem az idősebb teljesen belé nem csúszik. Kezével akaratlanul is hátranyúl, és kissé sziszegve markol bele Changkyun fenekébe, aki előrehajol és puha csókokat nyom a kisebb hátára.
- Abbahagyjuk, Minho? - kérdezi halkan, miközben a fiatalabb derekát maszírozza.
- Cs-csak várj egy kicsit - nyöszörgi, és a legjobb barátja egyik kezére fog, aki csak elmosolyodik és Minho feje mellett támaszkodik meg azzal a kezével, miközben összefonja az ujjaikat.
Persze az idősebb már rég mozogna, de türelmesen vár arra, hogy a kisebb ellazuljon, és hiába nehéz művelet a várakozás, semmiképpen sem akar fájdalmat okozni a másiknak.
Mikor a fiatalabb engedélyt ad neki, Changkyun csak lassú és óvatos mozdulatokkal kezdi hajszolni az élvezetet. A bőrük a mozdulatokkal együtt csattogó hangot ad ki.
- Annyira forró vagy belül, istenem - sóhajt egyet az idősebb, miközben a fiatalabb csípőjébe markol szabad kezével.
Minho csak zavartan tolja feljebb és feljebb a fenekét, többet kérve a legjobb barátjából. Oly tökéletesen illenek testeik össze, hogy a kisebb csak arra tud gondolni, mennyire rossz lesz, mikor vége ennek a felhők feletti érzésnek.
Changkyun próbálja elkényeztetni a karjai között fekvő fiút, aki csak sóhajtozva és nyöszörögve élvezi a csókokat a testén.
- Fordulj meg - adja szinte utasításként az idősebb, és kihúzódik a kisebből aki elégedettlen nyögést hallat. A hirtelen jövő üresség érzése miatt azonnal engedelmeskedik, és kérvény nélkül teszi szét lábait, majd szemérmetlenül nyúl le a másik tagjához, és újra magába vezeti az idősebbet - T-te most komolyan - Changkyunnak szava is eláll ahogy a felbátorodott Minho alig hallható mocskos szavakkal kéri a fiútól, hogy folytassa a mozgást - Nem is tudod, hogy mennyire kibaszottul dögös vagy - az idősebb nem rejti el vágyát, most először, engedély nélkül, de a kisebb ajkaira tapad, és intenzívebb mozgásba kezd.
Minho belenyög a csókba, ajkait szétnyitja, a magasabb hajába túrva húzza magára a fiút miközben teste remeg és kirázza Őt a hideg. Ahogy mélyebbre hatol benne a másik, a fiatalabb elszakad az ajkaktól, és hangos nyögéssel adja az idősebb tudtára, hogy jó helyen jár.
- A-abba ne hagyd - könyörög a fiú, habár a magasabbnak eszében sem volt ilyet tenni.
Szorgalmasan mozog, minden izmával arra koncentrál, hogy megadja a kisebbnek azt, amit szeretne. Az ügyes csípőmozgása miatt Minho hamar magasabb hangszínt elővéve élvez el, szemeit összeszorítja az élvezet miatt, haja kócos, ajkai elnyílnak. Changkyunnak elég annyi is, hogy ránézzen a tökéletes fiúra, Őt is eléri a mámor pillanata, a forróságba engedi magját, ami miatt a kisebb is felnyög vele együtt.
Az idősebb kihúzódik, de alig pár másodpercre, hiszen a másik azonnal nemtetsző hangokkal reagál, és újra befogadja az idősebbet.
- Minho?! - kérdezi értetlenül Changkyun, de nem tud nem vigyorogni, főleg, amiért a kicsinek a merevedése semmit sem lankadt, hiába élvezett el az előbb.
- Maradok.
- Tessék? - Changkyun hatalmas mosollyal kérdez vissza.
- Azt mondtam maradok. Most pedig - köszörüli meg torkát a fiatalabb - Folytasd. Olyan jó ahogy bennem vagy - vallja be kissé piros arccal, de huncut mosollyal. Changkyun csak vigyorogva kacsint a fiúra, és elkezd újra mozogni.
- Ezt akartam hallani.