Kpop imagines. 🔞

Hogy ki volt az az áldott lélek aki kitalálta a home officet? Nem tudom... Ha tudomásomra jutna az illető kiléte akkor tuti, hogy izomból megfejelném, de minimum egy életre elátkoznám. Pár hónapja kezdtem a cégnél, még elég sok mindent nem tudtam és ezzel az otthoni munkával izmosan kibasztak velem. Ha elakadtam nem tudtam kitől segítséget kérni ami eléggé frusztrált, de legalább sok mindenre rájöttem egymagam és ez jót tett az önbizalmamnak. Ám mikor egy félrenyomott gombnak hála minden elszállt kénytelen voltam félretenni a büszkeségem... És felhívni a főnökömet, hogy segítsen.

Lee Jooheon egy meglehetősen jó képű fiatal férfi volt, aki után csak úgy csorgatták a nyálukat kis cégünk női alkalmazottai. Bár Jooheont látszólag hidegen hagyták a hölgyek, időnként azért szárnyra kapott egy pletyka, hogy egyszer ezzel, máskor meg azzal megy randizni. Az igazat megvallva engem sem hagyott hidegen a főnök úr... De eszem ágában sem lett volna olyan nyomulást levágni, mint amit a többi csitri csinált. Néha már nekem volt kellemetlen ahogy ráakaszkodtak és nagyon érdekelt, hogy őszintén mit gondol Jooheon erről a viselkedésről? A férfi jóval több volt mint egy gyönyörű arc és szép mosoly... Okos volt, kedves, humoros és segítőkész. Bár nem a türelméről volt híres, ezért is ódzkodtam a segítségét kérni.

Már szinte véresre haraptam a számat idegességemben, annyira nem akartam felhívni őt, de nem hagyhattam, hogy a büszkeségem miatt odavesszen a munkám.

-A fenébe is - morogtam magam elé majd megragadtam a mobilom és tárcsáztam a főnökömet.

-Szia Y/N - vette fel szinte azonnal a telefont Jooheon. - Mi a helyzet? - kérdezte barátságosan. Miért ugrott össze hirtelen tűhegynyire a gyomrom...?

-Szia. Ne haragudj, hogy zavarlak csak történt egy kis gond - túrtam bele a hajamba idegesen majd fel-alá kezdtem sétálni a szobámban. - Az van, hogy... Megnyomtam valamit amitől az egész munkám eltűnt az éterbe és... - hadartam egy levegővétellel, de Jooheon félbeszakított.

-Semmi gond, fél óra és ott vagyok - közölte lazán majd bontotta a hívást.

Sóbálvánnyá válva álltam a lakásom közepén. Lee Jooheon, a jó képű és szexi főnököm most komolyan ide jön a lakásomba?!

-Te szentséges jó isten - motyogtam még mindig ledermedve majd felocsúdva a döbbenettől gyors rendrakásba kezdtem. Szerencsémre hamar összepakoltam a lakást, így már csak a külsőmmel kellett valamit csinálnom, hisz még sem fogadhattam a főnököm egy kinyúlt pólóban és macinaciban... A választásom végül egy testhez simuló fekete farmerra és egy kicsit elegánsabb fodros nyakú fekete blúzra esett. Úgy néztem ki mint aki temetésre készült, de még ez is jobb volt a toprongyos külsőnél... A hajam épp egy laza lófarokba kötöttem amikor megcsörrent a kaputelefon.

Gyorsan beengedtem Jooheont és amíg felért a lifttel még egyszer ellenőriztem a külsőmet. Még egy kis parfümöt fújtam magamra és arcomon levakarhatatlan mosollyal nyitottam ki az ajtót a főnököm előtt.

-Azta Y/N - mért végig vigyorogva a férfi. - Te aztán elég csinosan tolod ezt a home officet.

-Pff láttál volna fél órával ezelőtt - vallottam be az igazat nevetve majd odébb álltam az ajtóból, hogy Jooheon betudjon jönni. Ahogy elhaladt mellettem lopva megcsodáltam hátulról is. Most komolyan, hogy lehet egy férfinak jobb feneke mint nekem?!

Jooheon nem vitte túlzásba az eleganciát, de még így is legdögösebb ember volt akit valaha láttam. Fekete bőr dzseki, fekete-fehér mintás ing és egy fekete, szaggatott farmer volt rajta, de ő ellentétben velem mégsem nézett úgy ki, mint egy temetőbogár... Jooheon az a fajta férfi volt aki egy rózsaszín tütüben is baromi jól nézett volna ki. Akaratlanul elmosolyodtam ahogy elképzeltem abban a szerkóban, sajnos túlságosan vizuális típus voltam.

-Mi az Y/N? - rántott ki a gondolataim közül a főnököm hangja. - Minden oké?

-Igen persze - köszörültem meg a torkomat. - Hálás vagyok, hogy rögtön a segítségemre siettél.

-Ugyan, ez a legkevesebb - mosolygott rám barátságosan majd azonnal leült a laptopom elé és összeráncolt homlokkal tanulmányozni kezdte a képernyőt. - Nem nyúltál semmihez mióta beszéltünk, ugye?

-Nem, úgy hagytam direkt mindent mielőtt még többet ártottam volna - nevettem el magam zavaromban majd közelebb léptem Jooheonhoz. - Kérsz egy kávét?

-Ahaaa - nyújtotta el a szót. Annyira belemerült a munkám megmentésébe, hogy rám sem nézett csak összeszűkült szemekkel bámulta a laptop kijelzőjét. Jót nevettem magamban a látványon miközben a konyhába mentem, annyira édes volt mikor ennyire koncentrált.

-Tessék a kávéd - tettem le egy csésze feketét Jooheon elé, aki még mindig bele volt bambulva a gépembe. Hangom hallatán felkapta a fejét, egy pillanatra rám mosolygott majd ismét a laptopra szegezte a tekintetét.

-Köszönöm Y/N - mondta szinte suttogva és a hangszínében volt valami fura... Valami bizsergető, ami eddig nem volt jelen, vagy csak én nem vettem észre, de most határozottan minden idegszálam vigyázzba állt tőle. Könnyedén felültem az asztal másik oldalára, így kényelmesen és biztos távból figyelhettem Jooheont. Barna haja lágy hullámokban omlott az arcába és épp azon gondolkodtam, hogy nem zavarja amikor kapkodva odébb simított egy tincset. A mozdulat annyira aranyos volt, hogy akaratlanul is egy mosoly kúszott az ajkaimra.

-Azt hiszem kész van - közölte Jooheon majd egy nagyot nyújtózott. Illetlenség bámulni, de képtelen voltam megállni, hogy ne nézzem. Ösztönösen nyeltem egyet ahogy az anyag megfeszült tökéletes testén és kiemelte az izmait... - Minden rendben? - mosolyodott el huncutul a férfi mire az arcomba futott az összes vér. Ezt a csúnya buktát...

-Pe-persze - dadogtam idiótán majd megköszörültem a torkomat. - Nagyon szépen köszönöm a segítséget! - mosolyogtam már egy fokkal magabiztosabban a főnökömre. Jooheon lassan felállt az asztaltól és egy lépést tett felém majd tenyerét a combom mellett támasztotta meg.

-Bármikor készséggel állok a szolgálatodra.

Ahogy a szavakat kimondta egyre közelebb hajolt hozzám... Egészen addig közelített amíg ajkaimon nem éreztem forró leheletét majd végül telt, puha száját. A levegő hirtelen a tüdőmbe rekedt és mozdulni sem mertem annyira váratlanul ért a cselekedete, de aztán minden bátorságomat összeszedve viszonoztam a csókját. Ajkaink először óvatosan, ismerkedve ízlelgették egymást majd Jooheon lassan áttolta a számba a nyelvét. Akaratlanul is felnyögtem, egész testem bizsergett és egyre többet és többet akartam belőle. Mohón megragadtam a derekát és olyan közel húztam magamhoz amennyire csak tudtam. Jooheon belemosolygott a csókba majd a pólóm aljához nyúlt, egy pillanatra elvált az ajkaimtól és megszabadított a feleslegessé vált ruhaneműtől.

Csókja egyre vadabb és akaratosabb lett, miközben tenyere finom érintésekkel bebarangolta testem minden négyzetcentiméterét. Ujjaival a melltartóm kapcsát próbálta szétszedni és miután sikerrel járt kibújtatott belőle, majd ajkaival a nyakamra tapadt. Kezeimmel türelmetlenül kigomboltam a nadrágját, szabályosan leszaggattam róla és önelégült vigyorral az ajkaimon vettem kezembe Jooheon álló farkát. A férfi elégedetten felnyögött, hogy végre megszabadítottam a kényelmetlen ruhadarabtól és szájával egyre lejjebb haladt... Egy pillanatra elidőzött a kulcscsontomon, finoman megharapdálta, apró szívás nyomokat hagyott rajta majd végül áttért a mellemre. Kínzó lassúsággal végig nyalt az egyik bimbómon majd óvatosan ajkai közé vette.

Kezem egyre gyorsabban mozgattam Jooheon férfiasságán... Az egész helységben visszhangoztak egyre kéjesebb nyögéseink és vágyakozó sóhajaink. Jooheon elvált a mellemtől majd egy apró csókot nyomott az ajkaimra.

-Olyan régóta vágyom rád Y/N... - suttogta miközben mélyen a szemembe nézett és elkezdett megszabadítani a maradék ruháimtól.

-Hát akkor mire vársz...? - incselkedtem vele majd egy döbbent nyögés hagyta el a számat amikor Jooheon hátradöntött az asztalon és kicsit sem finomkodva teljes hosszával belém hatolt. A kissé fájdalmas, feszítő érzés hamar élvezetbe csapott át, de még így is idő volt míg megszoktam a méretét... Jooheon farka nem csak nagy volt, hanem vastag is.

Erősen kapaszkodott mindkét kezével a csípőmbe, miközben eszeveszett tempóban hatolt belém újra és újra. Lábaim szorosan a dereka köré kulcsoltam és a hátam ívben megfeszült a mámoros érzéstől. Jooheon lehajolt hozzám, gyors csókot váltottunk majd fogait a nyakamba mélyesztette. Felszisszentem a kissé fájdalmas érzés hatására, mire a férfi bocsánat kérően végig simított a meggyötört bőrfelületen.

-Sajnálom hercegnőm, de muszáj megjelölnöm azt ami az enyém. - A kéj hatása alatt fel sem fogtam hirtelen a szavait, szótlanul hagytam, hogy azt tegyen velem amit csak akar... A feszültség az alhasamban egyre inkább nőni kezdett és pillanatok választottak el az orgazmustól, amikor Jooheon finoman a nyakam köré fonta az ujjait...

Nem fájt, nem szorított, csak óvatosan fogta egyik kezével a nyakam, míg a másikkal továbbra is a csípőmet markolta. Egy reszketeg sóhaj szakadt fel a tüdőmből, ami fokozatosan hangos nyögéssé változott, miközben az orgazmus mindent elsöprő hulláma maga alá temetett. Jooheon pár pillanat múlva követett engem, kicsit sem finomkodva az ajkaimra tapadt és olyan vadul téptük a másik száját, mintha nem lenne holnap. Hangosan kapkodtuk a levegőt amikor elváltunk egymástól és akaratlanul felnevettem miközben óvatosan felültem.

-Ez volt eddigi életem legjobb szexe - bukott ki belőlem és mondatom hallatán Jooheon szemében egy fura csillogás bukkant fel.

-Örömmel hallom baby - mosolyodott el majd ölbe kapott és lassan a fürdő felé kezdett lépkedni. - Mert úgy terveztem, hogy még nagyon sokszor megfogom gyötörni a tested...