Chapter 1
Állsz csendben, biztosan és bölcsen,
Közben Sól a szekerén fölkel.
Nézlek téged, ó, hatalmas fa,
Kiből hosszú évezred óta
Szakad ősi babonás dala.
Egünket lombkoronád tartja,
Ágaidat Élet bosszantja,
Hiszen belőled fakadt minden
Halandó, semmittevő lélek,
Kiktől még én magam is félek.
Belőled és Szilből születtek,
Fejeik még mindig üresek.
S az emberi csürhét eltűrted,
S időtlenül biztattad hűen,
Miközben lapultak bűntelen.
Te vagy az a hatalmas Kőris,
Melyre íjászok hada lőtt is.
Nyilaik egymást keresztezték,
Hangoztatták jó ügy érdekét,
Míg téged elnyelt a feledés.
Törzsed stabil, de mégis véres;
Kérged alatt kúsznak a férgek.
Kirágják ősi, gyűrűs belsőd,
Mint a bárányok a legelőt,
S miattuk folyik véred, mely rőt.
Gyökereid az Alvilágba
Egyre mélyebbre vadul vágnak,
Ahogy nagy Farkas mar Hangiba;
Földelt részed rágja bestia,
Míg él az átkos emberfia.
Állok remegve, tudás nélkül,
Alattam a sötétség mélyül.
Reám nézel, ó, hatalmas fa.
Kürt sikít, s indul az armada.
Koronádból szól Nornák dala.
Én nem harcolva hullok alá,
Mint ahogy hősöket visz Halál.
Majd ha eljő világom vége,
Ágaid közt nyugvásra térek,
Míg a lombod átölel végre.
Yggdrasill a skandináv mitológia kilenc világot tartó kőrisfája.
Sól (fonetikusan Szól): a Napot megszemélyesítő óriás a skandináv mitológiából
Hangi: A Ragnarök (istenek alkonya) során Ódinn, a skandináv főisten egy harc során veszít a farkas Fenrirrel szemben, és végül ebben életét is veszti. Hangi (“akasztott”) egy Ódinn sok neve közül
nornák: a sors skandináv istennői
