00
Az autĂłk dörmögĂ©se Ă©s fĂ©kcsikorgások hangja töltötte be a raktárĂ©pĂĽletek közötti terĂĽletet. Hangosan szĂłlt a zene, rengeteg ember csapatokba verĹ‘dve várta az este fĂ©nypontját: a versenyt. Az autĂłmmal leparkolva csatlakoztam Ă©n is egy kisebb tömeghez, ahol elĂĽtöttem az idĹ‘met a rajtig. Egy kicsit ideges voltam, mivel Ă©n is rĂ©szt vettem rajta, de egyszerűen imádtam. Az az Ă©rzĂ©s amikor belesĂĽppedsz az ĂĽlĂ©sbe a sebessĂ©g miatt, Ă©s az adrenalin szĂ©trobban a tesztben. Ez a szenvedĂ©lyem, a vezetĂ©s. KevĂ©s nĹ‘i sofĹ‘r találhatĂł az ilyen illegális esemĂ©nyeken, amit a hĂmneműek elĹ‘szeretettel meg is jegyeznek. „Egy nĹ‘nek a konyhában a helye! Vagy alattam ”RĂłlam leperegnek ezek a mondatok, vagyok annyira magabiztos, hogy higgyek magamban. Ilyen ez a mai este is. Tudják, hogy ki vagyok, többször rĂ©szt vett ilyen ilyen, nem ijedek meg tĹ‘lĂĽk.
-Stormi! Nem tanutad mĂ©g mindig meg, hogy neked inkább szĂĽlnöd kĂ©ne mint hogy itt legyĂ©l? - szĂłlĂtott meg a hátam mögött az a szemĂ©ly akit a legjobban utáltam mindközĂĽl. Magas, karakán, fekete hajĂş Ă©s igen jĂłkĂ©pű srác. MĂ©ly rekedtes hangjára miden lány felkapja a fejĂ©t. Mondatára többen ránk kapták fejĂĽket, mindenki tudja, hogy utáljuk egymást. Szemforgatva, lustán hátrafordulva ránĂ©ztem Ă©s elĹ‘vettem a legflegmább oldalamat.
-RemĂ©lem soha nem lesz gyereked, hogy megkĂmĂ©ld az emberisĂ©get mĂ©gegy olyan paraszttĂłl mint ami te vagy, SpearB.
Az emberek egy rĂ©sze jĂłl szĂłrakozott marakodásunkon, a másik rĂ©sze pedig nem is figyelt rá. Mindennapos dolog, hogy kĂ©t versenyzĹ‘ utálja egymást. De egy valamit mindig be kell valljunk magunknak: mind a ketten tudni a másikrĂłl, hogy jĂł, ezen nincs mit szĂ©pĂteni. Nem egyszer volt, hogy tizedmásodpercek választották meg az eredmĂ©nyinket. Volt amikor Ĺ‘ nyert, Ă©s volt amikor Ă©n. Mindketten tudjuk, hogy azonos lĂ©cen állunk, de szĂłban prĂłbálunk a másikon felĂĽlkerekedni.
Apró szócsatánkat a hangszóróból eredő férfi hang zavarta meg, figyelmeztetett, hogy minden versenyző haladjon a rajthoz, 10 perc múlva kezdődik a megmérettetés.
-Aztán bébi, nehogy ma valaki elporolja a formás fenekedet! -Mondatára megfordultam, hogy a „formás fenekemmel” legyen szemben, majd a középső ujjamat a magasba emelve az autómig vonultam.
Tenyeremmel vĂ©gig simĂtottam a szĂ©psĂ©gem motor háztetĹ‘jĂ©n, majd helyet foglaltam benne. A kulcsot elfordĂtottam, ahogy a motor felbĂşgott mosolygásra kĂ©sztetett, már jobban Ă©reztem a tesztet a verseny elĹ‘tti izgalmat, azt a csodás Ă©rzĂ©st. A rajtvonalhoz gurulva Ă©szrevettem, hogy a mellettem lĂ©vĹ‘ autĂł, az a tustĂł volt. Rápillantva beintett nekem, amit Ă©n egy kacsintással Ă©s egy lĂ©gpuszival viszonoztam, hogy mĂ©g jobban kiidegeljem.
Az indulás elĹ‘tti pillanatok olyanok, hogy a bordámat veri a szĂvem Ă©s a levegĹ‘ szorosan belĂ©m van. A vonal mögött egy igen alul öltözött lány álldogált egy zászlĂłval. Már minden ideg pattanásig volt feszĂĽlve, az összes autĂł arra várt, hogy vĂ©gre felengedjĂĽk a fĂ©ket Ă©s ki tudjon lĹ‘ni. A lány lassan emelte a kezĂ©t, kihasználva idegessĂ©gĂĽnket a levegĹ‘ben tartotta, majd hirtelen leengedte. Azzal a lendĂĽlettel prĂ©selĹ‘dtem az ĂĽlĂ©sbe, egy mellkasom robbant az Ă©rzĂ©stĹ‘l, Ă©s tudtam, hogy csak gyorsabban Ă©s gyorsabban kell menjek. A mellett lĂ©tezĹ‘ velem egy idĹ‘ben indult. A táv alatt kisebb elĹ‘zĂ©ssekkel Ă©s lehagyásokkal haladtunk. Az adrenalin csak vitt elĹ‘re, a cĂ©l Ă©rve, áthaladva rajta csökkentette a sebessĂ©get, majd egy kisebb kanyárt teljesen megálltam.
SpearB szinte velem egy időben szállt ki az autójából, leizzadva apró mosollyal az arcán.
Szép volt bébi! -Nézett át autója felett és felmutatta hüvelykujját. Akármennyire is utáljuk más, a verseny után mindig gratulálunk a másiknak. Ma sem volt másképp, viszonoztam tettét.
EgyikĂĽnk se nyert. Ugyan abban a pillanatban Ă©rtĂĽnk be a cĂ©lba, hajszál pontosan. MĂ©g mindig dĂĽbörgött a testemben az izgalom, Ăgy a motor háztetĹ‘mre dĹ‘lve vártam meg, hogy megnyugodjak.
Később újból csoportokba verődtek az emberek. Beszélgettek, táncoltak arra az igénytelen zenére ami az autókból szólt, vagy az autókat nézegették, drifteltek. A verseny után kevés izgalom van.
Mivel ugye döntetlen lett az állás, Ăgy csak a nyeremĂ©ny fele járt nekem. Amikor azt átvettem egy társasághoz verĹ‘dve beszĂ©lgetni kezdtem. Az este további rĂ©sze pedig addig tartott “nyugalmasan”, amĂg távolabb nem nem hallottuk a szirĂ©nák hangját. Mindenki egybĹ‘l menekĂĽlĹ‘re fogta, Ăşgy nĂ©zett ki a hely mint egy hangyaboly, amit elöntött a vĂz.
Futni kezdtem az autĂłmhoz, de Ăştközben többen nekem jöttek Ă©s egyszer teljesen fel is löktek, elterĂĽltem az Ăşton. Mivel senki nem akart bajba kerĂĽlni, Ăgy ketten azonnal fel van állva Ă©s rohanhattam tovább az autĂłmhoz. Amilyen gyorsan csak tudtam elindĂtottam Ă©s elindĂtottam a tömegben. Az embereket kikerĂĽlve az Ă©pĂĽletek között kezdtem el menni, hogy minĂ©l gyorsabban le tudjam vágni az utat.
Az egyik sarkon befordulva nemsokkal előttem egy fiú rohant, hátizsákkal a hátán és ami a legmeglepőbb, hogy gördeszka volt a hóna alatt. Elhaladva mellette csak rápillantottam, arcán rettegés volt látható, látszott rajta, hogy egyáltalán nem idevaló. Gondolataim hirtelen megrohamoztak, hihetetlenül megsajnáltam. Satuféket nyomva áthajoltam és kinyitottam az ajtót.
-Szállj be! - kiabáltam ki. Nem kellett két másodperc a srác már mellett ült, magam után becsapta az ajtót. Egyből elindultunk mivel a szirénák egyre hangosabbak voltak a hátunk mögött.
Utunk bevezetett a városba, az Ă©jszakába Ă©s kĂ©sĹ‘bb egymás szĂvĂ©be is.










