1. rész
Villódzó fények és összepréselődött izzadt testek látványa fogadott amikor kinéztem az irodám ablakán. Innen fentről tökéletesen beláttam az egész helyet, a bárpulttól kezdve, a VIP részlegen át mindent. Fáradtan sóhajtottam egyet majd visszaültem az asztalomhoz tovább keresgélve a papírok között. Mikor végre megtaláltam amit szerettem volna elégedett mosollyal az ajkaimon talpra pattantam és a főnököm keresésére indultam.
-Luna! - kiabáltam utána mikor megláttam, de esélyem sem volt túl ordítani a zenét. Szerencsémre felettesem (és egyben a legjobb barátnőm) megállt kiosztani a napi feladatokat a pultosoknak így hamarosan utolértem. - Végre megvagy - lihegtem mint a tűző napon felejtett kutya és a lány kezébe nyomtam a papírt.
-Ahh köszönöm Dana - villantott rám egy hálás mosolyt. - Nem véletlen te vagy a jobb kezem.
-A végén még elpirulok - forgattam meg a szemeim nevetve. Lunával a barátságunk kb ezer évre nyúlik vissza, előbb lettünk barátnők mint főnök és beosztott. Egy pillanatra elmerengtem a gondolataimban és arra lettem figyelmes, hogy Luna az orrom előtt legyezgeti a kezét.
-Kicsit dekoncentráltak vagyunk - vigyorgott rám. Nagyokat pislogva lassan ráemeltem a tekintetem.
-Igen, asszem elbambultam.
-Semmi baj. Bejelentkeztek páran a VIP szobába és kb két óra múlva ide is érnek, mint mindig most is téged kérlek meg arra, hogy felügyeld a dolgokat.
-Bízhat bennem kapitány - tisztelegtem nevetve mire Luna lassan megrázta a fejét.
-Akkor én most elhagyom a süllyedő hajót, bármi baj van hívj nyugodtan.
-Dehogy hívlak. Isten ments, hogy megzavarjam az egyetlen szabad estédet! Hónapok óta keményen dolgozol, megérdemled a nyugalmat - mondtam szigorúan mire Luna kuncogni kezdett. - Majd én kézben tartok mindent ahogy mindig is - kacsintottam rá.
-Oké anya - vigyorgott szemtelenül legjobb barátnőm majd futólag megöleltük egymást és már el is tűnt az éjszakában. A helyet alig egy éve nyitotta meg, de pillanatokon belül Szöul egyik legmenőbb klubbjává nőtte ki magát a semmiből. Rengeteg híres és befolyásos ember megfordul itt. Menedzserek, idolok, tőzsde cápák... Pedig se Luna, se a családja nem voltak befolyásos emberek. Hát igen, barátnőm értette a dolgát és piszok jól csinált mindent amibe csak belekezdett. Mindig azzal cukkoltam, hogy az ő keze alatt még a szar is arany lesz. Ő jó csillagzat alatt született, velem ellentétben ugyanis engem pánik szerűen elkerült a szerencse...
Mostanáig...
Az irodámba siettem, hogy még egyszer átnézzem a VIP foglalás részleteit. Nem történhet semmi probléma, mint mindig most is mindennek tökéletesnek kell lennie. Maximalista vagyok? Lehet... Gyűlölök hibázni, a munkám az egyetlen amiben jó vagyok. Nincs kimagasló tehetségem semmiben, a magán életem pedig egy katasztrófa. A barátom nem tudta elfogadni az életvitelem ezért úgy gondolta gerincesebb dolog félrebaszni mint őszintén elmondani az álláspontját. Egy szakításba is belereccsent volna a lelkem, de egy megcsalás egyenes út volt a totális összetörés irányába. Belenéztem a tükörbe miközben felnyitottam a harmadik energiaitalomat és nyelvet öltöttem magamra. Pont úgy néztem ki, ahogy éreztem magam. Nincs mit szépíteni, egy rakás szerencsétlenség vagyok.
Egy fáradt sóhaj kíséretében lehuppantam a kényelmes bőrszékembe majd kezembe vettem a papírt. Amint a “vendég neve” rubrikához értem a szemeim tányér méretűre nőttek és köhögve fulladoztam az orromon kispriccelő energiaitaltól. Miután már úgy éreztem, hogy talán nem fogok meghalni a telefonom után nyúltam és kapkodva tárcsáztam Luna számát.
-Baj van? - szólt bele azonnal mire akaratlanul is felnevettem.
-Nem nincs és ne haragudj, hogy zavarlak de a VIP foglalás... Nem lett elírva a vendég neve?
-Nem hiszem - töprengett a vonal másik végén a barátnőm. - De miért? Mi van odaírva?
-Team Wang. Gondolod, hogy esetleg...? - kérdeztem reménykedve miközben alsó ajkamba haraptam. Luna aranyosan felnevetett majd nagyot sóhajtott.
-Fogalmam sincs megmondom őszintén. Lehet csak pár új gazdag suhanc szórakozik. Tudod milyenek a mai gyerekek - mondta mire mindketten nevetni kezdtünk.
-Igen tudom, pár éve még mi is azok voltunk. Jó szórakozást életem, többet nem foglak zaklatni ígérem!
-Azért ha baj van... - kezdte a szokásos mondandóját, de nevetve félbeszakítottam.
-Nem lesz, szia - hadartam egy szuszra majd bontottam a vonalat. Bizakodva az előttem heverő papírra sandítottam. Drága Fortuna, most az egyszer fogadj a kegyeidbe... A listával a kezemben még egyszer végig néztem az asztalokon és leellenőriztem mindent. - Ételek rendben, italok rendben - motyogtam magam elé miközben a papíron kipipáltam a már az asztalokon lévő dolgokat.
-Ki jön ma, hogy még a szokásosnál is pedánsabb vagy? - nevetett mellettem az öcsém, de figyelmen kívül hagytam kivételesen. Beni felszolgálóként dolgozott itt, amint letette az érettségit Luna azonnal felvette ezt a majmot. - NANI - üvöltött egy nagyot rám amitől egy kisebb szívroham kapott el.
-ANYÁD - ordítottam vissza majd hangosan nevetni kezdtünk.
Kicsi kora óta Naninak hív mert valamiért nehezebb volt neki kimondani, hogy Dana.
-Miért van zabszem a seggedbe? - pislogott le rám az én pici 180 centis öcsém.
-Ne borzold az idegeim mert belefojtalak a pezsgőt hűtő vödörbe - morogtam az orrom alatt majd ismét minden figyelmem a listámnak szenteltem, de Beni csak nem hagyott békén. Mögém tornyosulva nézte, hogy mit, hova írok. - Mi van? - kérdeztem csak úgy foghegyről. Mindennél jobban szerettem a testvéremet de néha roppant idegesítő tudott lenni.
-Kik jönnek ma?
-Team Wang van beírva, de valószínűleg pár új gazdag kölyök szórakozik - válaszoltam miközben egy percre sem néztem fel a papíromból.
-Azért megnézném, hogy baszol egy szaltót ha tényleg megjelenik itt Jackson Wang. Aaahhw Jacksoooon - parodizált ki affektálva mire lazán gyomron könyököltem, de az öcsémet nem lehetett ennyivel elintézni, továbbra is úgy vigyorgott mint a tejbe tök.
-A nyelvem rohadjon le ha még egyszer megosztok veled bármit is - húztam keserű mosolyra a számat. - Na minden patika, mehetünk - sóhajtottam majd még egy ezredik pillantást vetettem az asztalokra.
-Tudod, hogy csak vicceltem Nani - nézett rám a kis kutya szemeivel.
-Ezzel kölyök korodban még megtudtál venni kilóra, de azok a szép napok elmúltak. Kezdem unni, hogy mindig az én káromra szórakozol öcsi.
-Sajnálom, de nem tehetek róla, hogy ilyen vicces vagy.
-Ne is próbálkozz a hízelgéssel - forgattam meg a szemeimet. - Az utóbbi időben inkább nevetségesnek érzem magam - fújtattam ingerülten majd a VIP helységet elhagyva beálltam a baristák mellé.
Emily elmélyülten magyarázta nekem a tökéletes mojitó titkát miközben én a pulton támaszkodva minden figyelmem neki szenteltem.
-Egyébként miért is akarod megtanulni mindezt? - kérdezte nagyokat pislogva a lány.
-Mert én vagyok Luna jobb keze, mindent IS tudnom kell. Ráadásul veletek is történhet bármikor bármi, ne adj isten váratlan baleset. Nem árt ha betudok ugrani - mosolyogtam Emilyre aki szótlanul bólintott majd együtt elkészítettük életem első mojitóját. A barista lány két felé öntötte majd mosolyogva koccintottunk. Tudom, tudom meló közben nem kéne innom, de annyira be voltam feszülve mostanában, hogy kellett egy kis szorongás oldó. A gyógyszereknek nem vagyok a híve, a drognak meg még inkább nem... Egy pohár meg amúgy sem árt meg, nem igaz? Még egyszer megköszöntem Emilynek a segítséget majd épp indultam volna fel az irodámba amikor egy kéz vissza rántott.
-Na most bassz egy szaltót nővérkém - vigyorgott rám Beni majd a fejem a bejárat irányába fordította. Először nem láttam meg amit látnom kellet volna, hisz a legutóbbi videóban még barna haja volt... De aztán mint a filmekben a tömeg ketté nyílt és észrevettem a hidrogén szőke buksit. Mosolyogva lepacsizott pár emberrel majd cél irányosan a VIP helység felé ment kis csapatával. A lábam földbe gyökerezett a döbbenettől és hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon, csak tátogtam mint egy szerencsétlen hal.
-Jackson...? - néztem az öcsémre kételkedve mire ő lelkesen bólogatni kezdett. Felkapartam az állam a földről majd lassan pofozgatni kezdtem magam. Mindjárt felébredek úgyis...
-Nem mész oda hozzá? - húzogatta a szemöldökét Beni mire úgy néztem rá mint egy fél őrültre.
-Megbolondultál?! - rezzentem össze.
-Nem erről álmodoztál? - tapintott rá a lényegre én pedig idegesen a számat kezdtem rágcsálni.
-De igen... De most itt van... Én meg itt vagyok... Várj mi van? - ráztam meg a fejem zavarodottan mire a testvérem együttérzően kiröhögött.
-Dana! Láttad ki van itt? - lépett oda hozzánk izgatottan Emily.
-Igen látta, szerinted miért van így berezelve? - vigyorgott önelégülten az öcsém.
-De hát ez egy soha vissza nem térő alkalom - tette csípőre a kezét a barista lány majd finoman kibontotta a szoros kontyba fűzött hajam. - Így ni, sminked tökéletes szóval mehetsz.
-Tényleg jól nézek ki? - kérdeztem félszegen.
-Mint az ördög ügyvédje - röhögött az öcsém. Kecsesen felemeltem neki a középső ujjam majd egy hatalmas levegő vétel után megindultam a tömegbe... A szívem olyan hevesen vert, hogy egy pillanatig attól féltem mindjárt kiszabadul a borda ketrecből és kezét magasan lóbálva Jackson felé fut. Ahogy elképzeltem a jelenetet kitört belőlem a nevetés és gyorsan a mosdóba rohantam, hogy rendezzem a gondolataimat.
-Ne gondolj semmire, ne gondolj semmire... - mondogattam magamnak, de persze most jutott eszembe az összes rohadt vicces macskás, babás, GOT7-es videó. Nem akartam szomorú dologra gondolni mert akkor meg oda a hibátlan sminkem, ezért szótlanul megvártam míg nem akartam megfulladni az indokolatlan röhögőgörcstől. - Talán még sem volt jó ötlet az a pohár koktél - vigyorogtam bárgyún a tükörképemre majd nagy levegőt vettem és becéloztam a VIP szekciót. Amint beléptem az ajtón minden szempár rám szegeződött és rögtön megbántam, hogy odamentem, de már nem volt vissza út... - Jó estét! Dana Danvers vagyok, a klubb üzletvezetője - mutatkoztam be miközben kissé meghajoltam. A társaság is udvariasan köszönt, Jacksonon kívül 5 férfiből és 2 nőből állt. - Ha bármire szükségük lenne az est folyamán keressenek meg bizalommal - rájuk villantottam a legszebb mosolyomat amit a két nőn kívül mindenki viszonzott. Már most nem voltak szimpatikusak azok a libák...
-Megmutatnád kérlek merre van a mosdó? - lépett oda hozzám Jackson mire én levegőt venni is elfelejtettem.
-Persze - préseltem ki nagy nehezen magamból a szavakat. Legszívesebben addig fejeltem volna a falat amíg el nem ájulok... Újból a mosdók felé vettem az irányt, csak most már egy nyomomban loholó Jacskonnal kiegészülve. - Hát ez lenne az - mutattam esetlenül az ajtóra. A férfi még pár másodpercig szótlanul álldogált egyik lábáról a másikra majd rám emelte sötéten csillogó tekintetét.
-Hány éves vagy?
-25 - válaszoltam mire elégedetten elmosolyodott.
-Akkor idősebb vagyok nálad. Sejtettem, hogy nincs köztünk nagy korkülönbség. - Egy apró mosoly kíséretében bólintottam, a szavak valamiért nem akarták elhagyni a számat, pedig annyi mindent tudtam volna mondani Jacksonnak. - Na mi az? Nem kérdezel vissza - vonta fel a szemöldökét én pedig úgy éreztem, hogy itt a vissza nem térő alkalom. Fortuna nem csak rám kacsintott hanem szorosan ölelt magához. Most vagy soha...
-Amióta debütáltatok a rajongótok vagyok Jackson. Pontosan tudom, hogy hány éves vagy, milyen magas, hol születtél, milyen férj szeretnél lenni, mi a kedvenc ételed és... Még sok minden mást is. - Jackson döbbent arcát látva most rajtam volt a sor, hogy önelégülten mosolyogjak.
-Azta... Hát ezt nem gondoltam volna - villantott rám egy szív döglesztő mosolyt amitől a pulzusom megint az egekbe szökött.
-Te vagy az UB-m - hadartam olyan gyorsan amennyire csak tudtam, de pechem volt és sajnos minden szavamat kristály tisztán értette. Legalábbis egyre szélesedő vigyora erre engedett következtetni, de az istenért sem mondott volna semmit. Esküszöm élvezte, hogy ekkora kínban vagyok előtte. Hiú természetem nehezen tűrte ezt a szituációt ezért minden bátorságomat összeszedve újból Jacksonra emeltem a tekintetem.
-Nagyon szeretlek titeket és köszönöm, hogy a zenéitekkel mindig ott voltatok nekem - mosolyogtam rá, de a reakciójára egyáltalán nem számítottam. Jackson szorosan körém fonta a karjait és úgy ölelt mint egy ezer éve nem látott barátot.
-Köszönöm, el nem tudod képzelni milyen sokat jelent most ez nekem - suttogta majd amilyen hirtelen megölelt úgy engedett el és viharzott be a mosdóba. Egy darabig csak álltam ott mint fasz a lagziba, majd miután egyre több szempár szegeződött rám gyors léptekben az irodám felé vettem az irányt. Telt ház volt így se Beni, se Emily nem ért rá engem macerálni, aminek nagyon örültem most. Gondolatoktól zsibogó fejem megpróbáltam egy kis papír munkával lenyugtatni, de Jackson illatát még mindig ott éreztem az orromban. Ha behunytam a szemem újra átéltem a pillanatot amikor magához szorított...
Észre sem vettem, hogy alig pár perc múlva már záróra volt. Annyira belemerültem a papírmunkába, meg a Jacksonról való álmodozásba, hogy remekül elbasztam az időt.
-Picsába... - rohantam le hangos szitkozódások közepette a lépcsőn. Amíg nincs elszámolva, lezárva a kassza addig senki nem mehetett haza és most úgy nézett ki, hogy miattam fognak a többiek később szabadulni. Sűrű elnézések közepette megcsináltam a zárást, kifizettem mindenkinek a jattját majd fáradtan a pultra hasaltam. Szinte már el is pilledtem, de egy üvöltés éles pengeként hatolt az agyamba.
-NANI!!! - Beni hangja a mosdók felől jött így oda rohantam mint a seggbe lőtt gepárd. Sejtettem, hogy baj van, de a szemem elé táruló látvány bőven kimerítette a baj fogalmát...
Szeretettel üdvözlök minden kedves idetévedt olvasót! 💕
Köszönöm, hogy időt szántatok az első rész elolvasására, remélem a továbbiakban is maradtok és végig követitek Dana és Jackson történetét. 😄
Hálásan köszönök minden csillagot és kommentet, borzasztó sokat jelentenek nekem ezek a visszajelzések!
Remélem a könyv végig leköti majd a figyelmeteket és olyan izgalommal, örömmel olvassátok, ahogy én írtam. 🤗
Találkozunk a következő részben, addig is vigyázzatok magatokra! 🥰
Szeretettel: Raven. 💜
