Mikor részegen ér haza BTS 🟡
Ez volt az első ilyen reakcióm ♡
•RM•
- A csapat leadereként sok felelősség nyomja a vállát, viszont, amikor lehetőségük van kirúgni a hámból ő az első, aki eléri a határait, általában Jungkook segít neki "hazatalálni".
- Beesik, az ajtón és hajtogatja, hogy majd megszereli azt.
- Letörten roskad a fotelbe, de aztán hirtelen meglátja, hogy egy falatnyi rövidnadrágban aludtál, mielőtt felkeltett éa azonnal átkapcsol Daddybe
*basszus... baby, csak... gyere kicsit közelebb, látni szeretném ezt a nadrágot... a padlón...
Mikor szemtelenül vigyorogva megfordulsz előtte és az orra előtt bepucsítva tolod le magadról a ruhadarabot, hallod, hogy szaporán kapkodja a levegőt és már tudod, ki is józanodott.
•JIN•
- Jimin az egyetlen, akit hátra hagy, ők ketten távoznak utoljára.
- Nem igazán részeg, inkább csak "beszélgetősre" issza magát, így mikor meghallod az ajtót nyílni, tudod, hogy főzheted a kávét, mert hosszú éjszakátok lesz.
- Megáll a konyhaajtóban, megtámaszkodva és pillanatokig figyel. Amikor elfordulsz és lábujjhegyre állva próbálod elérni a polcot, mögéd lép, érzed hogy a fenekednek nyomja merevedő tagját, megfordít és már a pulton is találod magad... *tudod mesélni akartam valamit, de várhat...
•SUGA•
- Ő az, aki nem haza megy részegen, hanem a stúdióba, hiszen azonnal megszállja az ihlet.
- Elég néhány ital és az átlagosnál is cukibb és viccesebb lesz, plusz időnkén hangosabb és bátrabb is.
- Rutinosan indulsz el a studio irányába, a pulcsijába és a lábadra hatalmas bakancsába bújva, végigcsoszogva a folyosókon, ott, természetesen fejhallgatóva a fején a monitor előtt találod, amikor meglát, bűnbánóan néz, széttárja karjait te pedig örömmel mászol az ölébe. Azonnal az ajkaidra tapad finoman cirógatva a hátadat, a nyakába fúrod az arcod *álmos vagyok* mondod, mire megpróbál rajtad keresztül tovább dolgozni, de képtelen vagy nyugton maradni, a nyakán a hófehér bőrét súrolják ajkaid, amitől pár perc után tettetett morgással megszólal... *tudtam, hogy nem.hagysz dolgozni ma sem...* de közben már azon ügyködik, hogy kiszabadítsa merevedését.
•J•HOPE•
- Az a fajta részeg, aki csendesre issza magát. A máskor hangos szerelmed ivás után percekig mereng az élet nagy dolgain.
- Nem marad sokáig, hátra hagyja Jint Jimint és Jungkookot.
- Hosszú percekkel korábban hazaérkezett már, de csak csendesen leült a kanapéra, ahol elaludtál, és elkalandoztak a gondolatai... végigsimított a lábaidon, az ölébe húzta őket és csak arra ébredtél fel, hogy ha létezne láborgazmus akkor épp átélnéd, ahogy a talpadat masszírozza. Addigra józanodott valamelyest így elvigyorogva magát, furakodik lábaid közé és puszikat nyom a szádra, amitől mosolyogva térsz magadhoz, de egy pillanattal később már egy hangosabbra sikerült nyögéssel díjjazod, hogy elmerült benned... *erre vágytam egész este...
•JIMIN•
- Ő marad legtovább, mikor a többiek elhagyják a tetthelyet ő még ott ül és kifacsarja a pezsgősüveget.
- Lelkileg sokszor mélyebbre került, de már sikerült megerősítenie magát annyira, hogy tisztán látja a saját értékeit, kivéve, amikor sokat iszik.
- A lakásotokból lesed, hogy Jin mikor ér haza és tudod, hogy indulhatsz... a mamuszodban és a hozzá illő rózsaszín köntösödben rohansz végig a folyosón a konferenciaterem felé, ahol bulizni, inni szoktak, ahogy odaérsz, a szokásos pózban találod, maga alá felhúzott lábakkal és szomorkásan rádmosolyog. Szerelmed olyan, mint egy elveszett gyerek ilyenkor. Amikor mellé lépsz, a hasadba fúrja az arcát és magához húzva öleli két karral körbe a csípődet. Az ujjaid a tincsei közé vezeted, tudod, hogy pár pillanat és visszakapod a perverz kis mochidat, és csak hogy igazad legyen, ezt a pullanatot választja, a fenekedbe markol, másik kezével pedig már azon ügyeskedik, hogy leküzdje rólad a köntösödet. Az ölébe húz és úgy, ruhástul szorít magára, hogy érezd mennyire megkívánt.
•V•
- Vicces, amikor iszik? Korántsem. Életed értelme ugyanis csapongó típus, mármint az érzelmi skálán... sírva vigad, mondhatnád... de ez sem igaz... teljesen
- Elindul, hogy hazakíséri RM et Jungkookkal de útközben elveszik, igazából, fogalma sincs merre van, így egyszer csak szomorkásan lehuppan egy ajtó elé, amivel megpróbál összeveszni...
- Odakintről hallod mély orgánumát, ahogy újfent az ajtótokkal cseverészik. Mikor kinyitod a szerencsétlen nyílászárót, álmaid férfia egyenesen a lábaid elé terülve dől be rajta, majd elsírja magát, persze csak színészi képességeit veti be, amiért leitta a vadiúj inget amit felvett. Ahogy végignézel rajta, mosolyognod kell, egészen addig, amig, mint egy varátsütésre fel nem pattan a földről, egyenesen föléd tornyosul, és a fenekedbe markolva felemel. Ahogy köré fonod lábaid máris érzed hogy bizony kökemény, el sem juttok a hálóig és azért sem zavartatja magát ilyenkor, hogy nyitva felejtettétek az ajtót...
*Holnap megbüntethetsz, amiért berúgtam, de most nagyon akarlak baby... * morogja az ajkaidra
•JUNGKOOK•
- Nagyon aggódik mindenkiért, nem iszik olyan sokat, hogy ne tudjon magáról, inkább csak becsiccsent.
- Haza kíséri RMet, becsukja Taehyungék ajtaját, vöröslő fülekkel és csak miután meggyőződött róla, hogy Jimin is jó kezekben van, kirakja a konferencia teremre a belépni tilos táblát és elindul haza...
- Látod a tekintetében, hogy lelkiismeretfurdalása van, hogy ivott, azonnal a lábad közé helyezkedve fekszik el, kényelmesen, de azért tarva magát, nehogy neked rossz legyen. A hasadon pihenteti a fejét és fáradtan meséli, hogy milyen kimerítő ez az ivás dolog... a sapkát lehúzod a fejéről, hogy a hajába túrhass, miközben a csípődre köröket rajzolgatva cirógatja a bőröd, amitől, bármennyire is szeretnél, nem tudsz a mondandójára fókuszálni, ráadásul az sem segít, hogy érzed a éledező farkát a combodnak nyomódni, ahogy hozzád simulva fekszik. Reszketegen sóhajtasz egyet, és bár azt gondoltad szörnyen fáradt, végigcsókolja a cirógatott felületet, majd, ahogy a levegőt kapkodod, egyre lelkesebben mutatja meg a nyelvtechnikáját rajtad... ami olyan, hogy beleremeg az épület...
![[Moving to Galatea] What We Never Healed](https://cdn-gcs.inkitt.com/vertical_storycovers/ipad_b00b828931c645f2eccdf3396cb15498.jpg)
Olyan jó újra olvasni. 🥲