kirúgva 🚫
“Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek.”
(- Zeusz)
És egy villámmal kettéhasította őket,... most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket
Yuta
Veszett tempóban járt ki be a farkam a csajból, aki alattam visított... fasz tudja, hogy hogy hívják. Befogom a száját, mert a visítása odavonzza lassan az egész iskolát a budihoz, amiben döngettem, hallom, hogy páran vihognak odakint
...
- Mi a fasz? Drága a pornócsatorna nyomorékok...? - kiabálom ki... csakhogy egy nemvárt választ kapok...
- Mr. Nakamoto... ha esetleg végzett, fáradjon az igazgatóiba. - az osztályfőnököm hangja erőtlen. Tönkre tették a tanári évek. Nyomorult.
A dákóm ezután persze már működésképtelen lett átmenetileg és legalább rohadtul fájtak a golyóim. Remek.
Otthagyva a reszkető csajt, felhúztam a gatyám és kiléptem a falat támasztó tanár mellé...
- Mehetünk?
- ah... hát hogyne tanárúr, csak megmosom a kezem, ha nem gond. - biccentettem a fülke felé, jelezve, hogy a kiscsaj még bent bújkál...
Csak szemforgatva kisomfordál, értve a finom célzásom. Valamiért a bigét nem akarta megalázni és nem küldte az igazgatóiba sem. Tudni sem akarta, hogy ki az. Én viszont, tisztában vagyok vele, hogy ez az utolsó utam, hiszen figyelmeztettek már ezerszer, még egy kihágás és repülök.
- Ki van rúgva. - hát itt is van. Ennyi volt, az igazgatónő szinte rám se nézett, azt se tudja mit akarok, már ordítja az ítéletet.
Egy széles vigyorral az arcomon ácsorgok az irodájában.
- Üljön le, amíg megkapja a papírjait.
- Kösz, inkább állnék... - kímélem meg a sajgó heréimet...
- Ahogy akarja... - fintorog rám. Mindig is utált, jobb lesz nekünk a könnyes búcsú. - ... azért most már elmondhatná, mi baja van velem... - támaszkodok meg az asztalán, mire épphogy csak felnéz a szemüvege mögül rám... szórakozol... ismerem ezt a nézést.
A nő legalább tíz évvel idősebb nálam, mégis a szájában köt ki a farkam. Ezaz... legalább a fájdalom elmúlik. A hülye picsa azért rúgott ki, hogy megdughassam, de nem kapja meg, amit szeretne. Rohadt mérges vagyok rá így csak hagyom, hogy elém térdeljen és ártatlan fejjel bámulom, ahogy elkezd dolgozni rajtam. Jól csinálja. Egész más mint a csitri ex sulis társaim. Ügyes, tanult keze és vörösre rúzsozott ajkai profi módon siklanak a szerszámomon, ha nem ő lenne, már a haját tépném, de nem akarok hozzáérni. Végezze csak a dolgát... aztán fel is út le is út...
Elégedetten mordulok egyet, ahogy gyorsabban mozgatja a fejét, robbanni fogok dirinéni... hirtelen ötlettől vezérelve először a torkára lököm magam majd kirántom a farkam és telibe élvezem a rohadék fejét.
- Ez... kurva jó volt, kösz. - adok a kezébe egy papírtörlőt az asztaláról. Felhúzom a gatyám és kielégülve távozok az irodájából, miutan hatszázszor megígérteti velem, hogy felhívom majd és megdugom.
Kurvára biztos, hogy soha többet nem lát...
A parkolóban a motoromon ülve még egyszer felnézek az iskola ablakaira. Az a perverz dög az irodájából integet, de nem veszek róla tudomást. Haza felé veszem az irányt.
Meg sem lepődök, egyedül vagyok. Az apám üzleti úton van, ami azt jelenti, hogy hetekig színét sem látom. Van az a helyzet, amikor nem akarnak a szüleid, de a nyakukon ragadsz, na ez a helyzet velem is. Az anyám egy prosti, soha nem találkoztunk, azon az egy alkalmon kívül, mikor kinyomott magából és utána kedvesen lepasszolt, pár naposan, a fateromnak, aki nem tudom mit gondolhatott. De a "csá kishaver"ig jutottunk a kommunikációban az elmúlt tízenhét év alatt. Szerintem nem tudta, hogy mit kezdjen velem, aztán meg már engem nem érdekelt. Megszoktam, hogy dajkákkal vagyok, aztán már csak egyedül.
Ledobtam a táskám a nappali közepére és elindultam fürdeni, hogy lemossak magamról mindent, amit csak lehet. Időnként képtelen lettem volna tükörbe nézni. Egy normális gyerek tuti feljelentette volna a pedo igazgatónőt, de én nem vagyok normális.
Ez van.
A fejemet az üvegtéglának nyomva hagytam hogy mindenemet szénné égesse a víz. Egy szisszenés sem hagyta el a számat. Imádtam ezt az érzést. Azt a fajta kontrollt tanította, amire szükségem volt, amiből kitartást tanultam. Hirtelen vágtam rá a csapra, így a víz egy pillanattal később jegesen zúdult a meggyötört, vörös bőrömre. Elvigyorodtam majd lecsutakoltam magam. Mindent belengett a kellemes illat pillanatokon belül, amit a tusfürdőm árasztott. Kicsit kiűzte az agyamból a rossz gondolatokat és a helyére valami egész más került.
Talán nimfománia... vagy ilyesmi tuti, hogy valami bajom van, de nem bírok kielégülni soha, hiába az igazgató szájmunkája alig egy órával később ott álltam magamban a zuhany alatt és képtelen voltam nem arra gondolni, hogy el akarok élvezni újra. Basszameg, de nincs kedvem kiverni... nem először fordult elő ilyesmi, ilyenkor rendszerint kikerestem egy random telefonszámot és áthívtam egy csajt, de ezúttal sietnem kellett. Mire a faterom hazaér, újra suliba kell járnom, mintha mi sem történt volna...
A suli gondolatától lehiggadtam némileg, de tudtam, hogy átmeneti, így kihasználva a nyugalmam, egy törcsiben kicsattogtam a napaliban pihenő laptopom elé és keresni kezdem.
Új iskolát, új, ránézésre kevésbé beteg agyú, igazgatóval...
Pár nappal később, boldogan vágódtam le a motorról. Persze kötelező fapofával, nehogy valakinek is kattantnak tűnjek, amiért örülök az iskolának. Korábban már jártam itt, beiratkozni, akkor felmértem a terepet és két dolog tűnt fel. Az egyik, hogy sokan megbámultak, a másik, hogy nincs kötelező egyenruha, amit máris imádtam.
A kulcsomat az ujjam körül forgatva lépkedtem a folyosón, a termet keresve, ahol az új osztályom szállásol, mikor egy lány döbbent fejjel torpant meg előttem, majd sikkantva egyet kikerült és a barátnője után rohanva annyot mondott
- Basszus, tényleg "tökolyan"...
- Milyen? Dögös? Japán? Nagypofájú... haha bevallom mind igaz. - motyogtam magam elé...
Végre a következő folyosón megtaláltam amit kerestem. A teremben megfagyott a levegő, mikor beléptem. Minden szem rám szegeződött. De nem úgy, mint máskor. Szó szerint megkukult mindenki.
- Hali... - szólaltam meg elmésen, a bénázásomat az épp érkező tanár mentette meg, aki bár szintén furán végigmért, utána az osztály felé fordult...
- Osztály, ő itt Nakamoto Yuta, új diák. - felém fordult. - Ülj le, ott hátul van hely
Nem hazudok, mindenki lekövette az összes mozdulatot, amit véghezvittem, míg bevágódtam a padba egy srác mellé. Végre elkezdett magyarázni a tanár én pedig örültem, hogy az érdeklődő tekintetek leszakadtak rólam.
Nem értettem mi történik. Egészen a következő szünetig. Úgy döntöttem megkeresem a büfét, hogy szerezzek némi koffeint. A folyosó végén egyenesen beleszaladtam, egy rohadt ökölbe.
Úgy vágott pofán valaki, hogy elterültem és fekete foltokat láttam magam előtt.
Fel akartam pattanni, de szédültem és mikor végre kinyílt a szemem, majdnem hanyatt dobtam magam. Egy higgadtnak tűnő srác hajolt az arcomba. Kibaszottul úgy nézett ki, mintha én lennék... csak egy idősebb verzióm.
- Mi a fasz... - bukott ki a számon.
- Tényleg olyan, mint te... - vihogott egy másik valahonnan, de képtelen voltam nem az előttem guggolót nézni.
- Aki még egyszer ezt kimondja... az nagyobbat kep, mint ez a szerencsecsomag.
- Baszd meg... - sziszegtem rá... mire végigsimított az arcomon...
- Húzd meg magad kiscsillag... ne kelljen állandóan összefutnunk, oké?
A bőröm bizsergett az ütése nyomán, de méginkább ott, ahol végighúzta ujjait. Döbbenten bámultam az íriszeibe, annyira szürreális volt a helyzet. Valahogy ott ragadtunk abban a pillanatban, mintha ő sem tudna mit kezdeni a helyzettel, de aztán mégis felpattant és elhúzott a picsába.
- Látom összefutottál Nodt-al... - állt a falnak támaszkodva egy srác. Ő legalább nem úgy bámult, mintha két fejem lenne.
- Ez komolyan megtörtént? - álltam fel a segítségével...
- Hát eléggé felidegesítetted... azzal, hogy ennyire hasonlítasz rá.
- Kibaszott jó.
- Amúgy Taeyong vagyok.
- Én Yuta.
- Tudom... mindenki tudja. A beiratkozásod óta, mindenki arról dumál, hogy Nodt eltitkolt kistesója vagy, vagy ilyesmi....
- Kurvajó. Megmutatod, hogy hol van egy mosdó? - kértem, ugyanis éreztem, hogy vérzik az orrom...
Szerencsémre nem találkoztam vele többet, aznap, de teljesen összezavart. Talán tényleg... tényleg közünk lehet egymáshoz? Állítólag jobban hasonlítok apámra, mint anyámra, ezért az első dolgom az volt, ahogy hazaértem, hogy felhívtam az öregem.
- Csá kishaver... - már megint ez a szar....
- Csá fater... muszáj kérdeznem valamit. Lehet nekem egy bátyám?
- Mivan? Ittál? Ha üres lesz a bárpult, mikor hazaérek, mindent megveszel...
- Nem ittam. - elfintorodtam. - találkoztam ma egy csávóval az iskolában és kiköpött olyan, mintha kitoltad volna magadból... és így aztán mindenki basztat vele. Olyan mintha testvérek lennénk... nagyon elcseszett.
- Oké... nem. Nincs tudomásom arról, hogy lenne több gyerekem rajtad kívül...
- Kösz, csá...
Rábasztam a telefont és elnyúltam az ágyon. Ez a szitu egy kész agyrém... visszagondoltam arra a hülye pillanatra. Még a gondolataimban is nehéz volt állni a tekintetét... bassza meg, mi van velem.
