Első fejezet: Börtönből börtönbe
(Amelyben belecsöppenünk főhősünk nem mindennapi életébe, megismerjük Csövesbánatot, és az Intézet igazgatóját. Egy nővér káromkodik, és vérfürdőbe kezd.)
-Aú! Ne szemétkedj már velem Dundi! - mondta Hugó, mert Dundi, az unokatestvére megint egy petárdát dobott le a pincébe. - Várj egy picit! Hadd mehessek fel, legalább pár percre! Friss levegőt szeretnék szívni!
-Arra várhatsz, te kis töpp, szívjál mást! - majd egy nagy lendülettel becsapta az ajtót, így ismét a sötétség lepte be az egész pincét, ahol Töpper Hugó élt.
Miután szüleit bebörtönözték marihuánatermesztés és eladás miatt, a kis Hugót anyja testvéréhez kellett vinni, mivel ő volt az egyedüli gyámja, akarata ellenére. A Dudli család mindig is utálta őt, mivel Hugó töpp volt. Ki lett közösítve, a pincébe zárták be, és néha meg is feledkeztek róla. A nevelőcsaládjáról köztudott volt, hogy híres varázslófamília. Mindenki ismerte őket; a családfő, Dudli Vazul volt a Legfelsőbb Varázslótanács jegyzője, és az abrakadabra feltalálója. A világ lakosságának 90%-a bírt varázslóerővel, a maradék pedig képtelen voltrá, őket hívták töppöknek. Mivel ők voltak kisebbségben, ezért elnyomásban éltek.
Töpper Hugó 13 éves volt, a születésnapja egy napra volt hátra, ilyenkor a Dudliék megengedték, hogy egész nap kint legyen, mármint a pincén kívül. Ritkán engedték ki... hogy miért? Cikinek tartották, hogy van egy rokonuk, aki beszennyezné családjuk hírnevét. Hugó már hozzászokott a mindent beborító sötétséghez, ezért retinája az átlagvarázslóhoz képest gyorsan gyűjti be a fényforrást. Viszont a fény hiánya miatt csaknem megvakult, ezért szemüveges lett, el nem képzelhető dioptriákkal. Ez a reggel sem volt különb, eldugott marihuána készletéhez lépett, napi rutinjához híven fogat mosott az erős füsttel, majd leült az asztalához, amit nagynehezen követelt ki tizenegyedik születésnapjára. Az asztalon egy ceruza volt és egy papír. Ez volt az egyik szórakozási lehetősége, rajzolhatott egy papírra a sötétben, igaz pápaszemes főhősünknek gyenge látása volt, mégis Picassot megszégyenítő alkotásai voltak. Legalábbis ezt hitte, mindent beképzelt a fű miatt, kurva bénán rajzolt. A másik lehetősége a kis tv-je volt, amire minden évben kapott egy hónap Netgliccs előfizetést. Kezébe ragadta a ceruzát, hátha alkot valami szépet.
-Lebegjél! - mondta, majd az íróalkalmatosság felemelkedett, a kezétől egy arasznyira. - Ezek a barmok nem is tudják mire vagyok képes! Holnap ezzel a ceruzával fogom őket megölni! Mindazért amit velem tettek!
Ez az éjszaka is gyorsan eltelt, Hugónak elege lett a dohos börtönéből, tudta, hogy ki fogják nyitni az ajtót, szülinapja miatt, ezért a lejárat mellé kuporodott, és várta, hogy kiszúrjon pár Dudli szemet.
Eltelhetett egy két óra, miután léptek zaját hallotta, unokatestvéréét nem volt nehéz meghallani, mivel kilométerekkel távolabbtól is hallatszódott ennek a dagadt disznó lábának a dobbanása.
-Itt jövök, te töppelméjű! Boldog szülinapot, ez után a nap után újból bezárunk!
Nyílt az ajtó, Hugó lebegtetéssel próbálta volna belevájni Dundi szeme golyójába a rögtönzött fegyvert, mert tudta, hogy varázslót nem lehet megölni csak varázslattal.
-Mi a fenét művelsz? - kérdezte Dundi.
A ceruza egyenesen a bal szemébe repült, Hugó vágyai beteljesedtek.
-Mit erőlködsz? A sarokba akarsz megint szarni vagy mi van? Remélem inkább a papírral törlöd ki...
-Ez az végre kiszúrtam a szemedet, te nyomorék!
-Mégis miről pofázol itt? Nem vagy varázsló Hugó! Gyere már enni, hoztunk neked McDögleszet.
Hugó majdnem hátraesett a döbbenettől, Dundi szeme ép volt, a ceruza pedig a földön hevert, valószínűleg képzelet játszott vele ismét. Kétségbeesése közben ötlete támadt, mielőtt felértek volna a földszintre, ráugrott a kuzinjára és próbálta lehúzni magával a lépcsőn.
-Komolyan? Olyan vagy mint egy szúnyog, a szúnyogok meg nem tudnak lehúzni egy izomkolosszust!
-Izomkolosszus? Inkább kocsonyakolosszus.
Dundi megfogta a pálcikaembert, és kihajította a pincéből. Az beverte a fejét, és elterült a földön.
-Mi van, az agyadra ment a szép kis pincéd? Tudok ám a kis duginasidról, amit múltkor kiloptál! Nem tudsz varázsolni, csak a családod örökségét fogyasztod! Ez az egyetlen mázlid te fos! Ha anyádék nem lettek volna drogbárók nem élnél! A töppök csakis akkor hatékonyak, ha füvet árulnak nekünk!
-Te szemét, hagyjad ki ebből a szüleimet, miattuk vagyok itt! Nem akarok hallani róluk! - dühében és szédültségében megfogott egy virágcserepet, ami a feje fölötti kis polcon volt.
Dundi elröhögte magát, mert fel sem bírta emelni a cserepet, sőt ráesett Hugó homlokára.
-Hát ezt fel kellett volna videózni YouTöppre! Te balfácán...
-Röff-röff... az anyá...
Hugó elvesztette eszméletét, az utolsó dolog, amit látott az az volt, hogy egy hatalmas termetű ismeretlen berúgta az ajtót. Majd elvesztette eszméletét.
Töpper Hugó, történetünk főhősének élete eddig a pontig kínszenvedés volt. Szülei illegálisan termesztettek, és adtak el kendert más varázsolni nem tudó embereknek. Mivel termékük fogyasztása "varázserővel" ruházta fel a kíváncsi vevőket, elég jól ment nekik az ipar, dőlt a pénz. Magyarország leghírhedtebb termelői voltak, eltűnésüket mind a mai napig rejtély övezi. Sokak szerint a Töppügyi Minisztérium küldöttjei razziát indítva fogták el a gyanútlan párt, és a bíróság keze által börtönbe kerültek. Mások azt feltételezték, hogy az egyik vetélytársuk tette el láb alól őket. Pletykák keringtek arról is, hogy elmenekültek a messzi nyugatra, és most kókuszlevet szürcsölnek egy karibi villa napágyában fekve, lábukat megpihentetve egy jól-fizetett kreolbőrű szolgán. Egy valami biztos az ügyükben: eltűntek, és a fiukat magára hagyták.
Hugó másfél éves volt ekkor, és mivel a szülei megsejtették, hogy el akarják őket tűntetni, elküldték hagyatékuk jó részét bőröndökben, és fiukat egy szennyeskosárba burkolva Lili testvérének családjához, Dundiékhoz, kik varázserővel bírtak. Miért éppen szennyeskosár? Biztos nem találtak mást! De már akkor pórul járt szegény Hugó! A meglepett varázslócsalád örömmel vette át a bőröndöket, majd a szennyeskosarat kidobták a kukába. Másnap reggel vették észre, hogy a kuka felborult, és egy csecsemő mászott feléjük, a ház bejáratát megcélozva. Mivel a törvény szerint minden egyes varázslóházat egy két méter sugarú varázsburokkal kell megvédeni, ami messze tartja a betolakodókat, egy csecsemő betörése furcsán hatott. Talán Liliék hagyták itt a bőröndökkel együtt? Nekik van csak bejárásuk, azaz hatástalanítójuk. A családfő, Dundi Vazul éppen időben hatástalanította a búrát, így megmentve Hugó életét. Ezután átkutatva a kukát, megoldódott a rejtélyes csecsemő esete: egy levél hevert a szennyeskosár mélyén, ami a Töpper szülők végakaratát tartalmazta, vigyázzanak a gyerekre, és a bőröndöket adják majd át neki 10 éves korában. Fontos a jó nevelés.
Csakhogy, ha tudta volna Hugó, hogy majdnem meghalt kiskorában a védőbúra miatt, inkább azt a sorsot választotta volna. Rabszolgaként tartották úgymond, etették, ha éppen akadt maradék. Ez sajnos ritkán fordult elő, mivel Dundiék vezetékneve száz százalékban a családra illett. Ha egy hegyes tárgyat egyikőjük aurájába nyomnának, abban a pillanatban kidurrannának.
Egyetlen egy alkalommal esett meg a fiúval, hogy messzebb mehetett el, mint a háztömb. Ez pont egy éve volt, a tizenkettedik születésnapján.
Dundiék a fővárosi állatkertbe vitték el őt, méghozzá azzal a reménnyel, hogy ott tudják hagyni, de ezt nem árulták el gyanútlan töppünknek. Ám ő is tartogatott magának egy sötét vágyat, már régóta megszerette volna ölni a rossz nevelőket, kicsit megharagudott a fajtájukra, a varázslókra. Miattuk kellett a nyirkos, bűzös pincében gubbasztania, ki tudja, lehet az összes mágus ezt tette volna vele. Az állatkertben rengeteg veszélyes vadállat várja, hogy hússal etessék őket. Mivel Hugó nem sokat tudott a világról, ezért elbaltázta a tervét. Ki néz természetfilmeket a Netgliccsen? A kígyóterráriumhoz lépett, a többiek a túristacsoporttal tovább álltak.
-Szia! Te veszélyes vagy? - kérdezte, majd rátapasztotta kezét a terrárium üvegére.
A kígyó támadáshoz készen tekergett sziszegve az indák között, nyelvét kieresztve előreugrott, ám az üveg megállította.
-Ezt nemnek veszem, béna vagy! - majd tovább indult a csoport felé.
Túrájuk során békés állatok mellett sétáltak el, például ott volt az állatok királya, az oroszlán. Hugó utálta a macskákat, úgy mint ezt a túlméretezett szunyáló pamacsgombócot, rá se hederített, mert tudta csak a saját farkát kergetné. Ott voltak a tappancsos medvék is, akik barátságosan jártak körbe és körbe. Bizonyára simogatásra vágytak. A farkasok békésen legelésztek. A keresgélés közben az egyik japán turista kérésére visszamentek, mert a térképe szerint kifelejtettek egy utat. Az aligátor... állkapcsa dőlési szögével egy felnőtt embert is be tudna kapni, és jó étvággyal el is fogyasztaná. Hugó azt gondolta, egy ilyen nagyranőtt hal, biztos csak kissebb halakon él. Eljött a tökéletes alkalom tervének megvalósítására! Tőle jobbra, megtalálta az állatát. Libabőrős lett e vérengző fenevadtól, és meghátrált. Ez a démoni teremtés szarvakkal volt ellátva, biztosan a sátán teremtette. Pedig ez egy kecske, azaz kecskék, mivel hordában tolongtak a kerítésüknél biztos várták, hogy leharapjanak pár varázslatos kezet. Hugó agyában gyorsan futott át egy stratégia, meglöki az egyik Dudlit, és a ragadozók berántják magukhoz, a verembe. A nagy felfordulásban talán a többieket is elragadhatják. Próba szerencse.
Inkább próba szerencsétlenség. Meghátrált, és rohamozva ugrott neki a japán túristának, aki megdöbbenve zuhant át a kerítésen. Említettem, hogy Hugó szemei rosszak. Harcot vívnak egymással dioptriákban. Egy kicsit elvétette nagynénjét, még egy vak embernek is sikerült volna, mivel a nőnek saját gravitációja van. Szegény túristát tényleg ellepték a kecskék, mivel mogyorózacskója is vele együtt zuhant, így Hugó azt hitte éppen a fejét marcangolják. A biztonságiak egyből kidobták őket, és főhősünk büntetése 1 hét ételmegvonás lett.
Nem számított arra, hogy valaha is megszabadul tőlük...
Hirtelen a horizont kezdett kiszélesedni, ahogyan főhősünk eszmélete kezdett visszatérni. Sokkhatás érte, mivel valamilyen megmagyarázhatatlan okból egy Ladában volt. Mivel Hugót nem engedték ki a szabadba, csak a Dudli házon belül a konyhába és az előszobába nagyritkán, először érezhetett igazán friss levegőt. Kinézett az ablakon, megfigyelte a környezetét, most először. Budapesten voltak még mindig, a rakpart jobb oldalt húzódott végig. Nem telhetett el sok idő. Az anyósülésen ült, és biztos volt benne, hogy a szomszéd kocsiban is lehet érezni a vezetőülésről áradó tömény húgy szagot. Elrablóját most elemezte részletesebben. Hosszú göndör haja, részegekre jellemző kerek, borvirágos orra, apró gombszeme és sörhasa volt. Bozontos szakállában folyadékot, és ételmaradékot egyaránt raktározott. Szedett-vedett ruházata egy hajléktalanra emlékeztette. Komikus hatást keltett összegörnyedt teste, alig fért el a kocsijában. Még mielőtt orrához nyúlt volna az óriás, Hugó megszólította.
-Hát ezt el sem hiszem! Meghaltam, és a Mikulás épp a pokolba visz? - riasztotta meg hirtelen, ezzel hatástalanítva az orrtúró mozdulatot.
-Fogd be Hugó! - szólalt meg az ismeretlen. Hangja mély volt, illet is hozzá.
-Honnan tudod a nevem? - pulzusa felszökött neve hallatán.
-Azért, mert az Intézetből küldtek! Mi begyűjtjük a hozzád hasonlókat! Tudunk rólad!
-A füveseket?
-Nem, az embereket, akik nem tudnak varázsolni. Töpp vagy Hugó!
Hugó csöndben maradt, ezt eddig is tudta, hogy nem bír varázserővel, de abszurdnak tartotta a helyzetet. Minek viszik el épp most?
-Első szabály, amit jól véss a fejedbe: a dirinek meg ne említsed, hogy füvezel! -folytatta megmentője.
-Miért? Ha fűellenesek, én most kilépek ebből a járműből...
-Nem! Nincs azzal bajuk, csak azért mondtam, mert a diri nagy rajongója az olyan dolgoknak, amit el lehet szívni. Úgyhogy legyél óvatos, vagy elveszted a csomagjaid. - a hátsó ülésre mutatott. - Még a csomagtartóban is van, honnan szerezted ezt?
-A szüleim elvileg benne voltak a bizniszben, és megörököltem a "vagyonukat". Habár a nevelőim elzárták előlem, mert tudták, hogy kínozhatnak ezzel. Kösz haver, hogy elhoztad a szajrét! - megpaskolta a vállát, habár megbánta.
-Vigyázz, mert ha megtudja, hogy kik voltak a szüleid, vagy bármit is kiszimatol, annyi a kis örökségednek.
-Na és, hogyan találtál rám? - kérdezte gyanakodva Hugó.
-Már egy éve, amikor állatkertben voltam nyaralni felfigyeltem rád. Igen, láttam az esetet, és amilyen balhét csaptál, biztos voltam benne, hogy ezt nem tenné egy varázsló. Szóltam az igazgató úrnak, és nyomoztunk egy kicsit, a Dudli családról rengeteg az infó, és gyanús volt, hogy rab lehetsz náluk. Így jutottunk idáig, és tartunk éppen az Intézmény felé.
Hugó elgondolkodott, hallott már az Intézményről, mindig azzal ijesztgették. Tudta, hogy ott tanulni kell, úgyhogy nem igazán örült az egésznek. Mintha börtönből börtönbe szállítanák. De ez mégiscsak jobb volt, mint az eddigi élete. Dudliéknál dekkolni... bármi más jobb annál.
-Figyelj... hogy is hívnak? - kérdezte elbizonytalanodva, még a nevét sem tudta.
-Ja, még be sem mutatkoztam, a nevem Hibrid! Azért hívnak így, mert anyám töpp, apám pedig varázsló volt. Így valamicskét én is értek a varázsláshoz.
-Figyu Hibrid... ugye tudod, hogy a bőröndjeimben nincs semmilyen sulis felszerelés, csakis kőkemény kokain?
-Igen tudom, de amíg te itt aludtál, én bevásároltam, kicsit félve, mivel mostanában fantomok üldözik az embereket Kőbányán, ráadásul engem meg csövesnek szoktak nézni. Csúnyán elbánt veled az a cserép, nem fáj a fejed?
Hugó megtapogatta a homlokát, és valami heget érzett. A tükörbe nézett, és a szájához emelte a kezét.
-Azt a kurva! De kemény sebhelyem lett! Ha előbb tudom, hogy mennyire menőn néz ki, szétvagdosom a fejemet!
-Lassan, lassan! Vágjad szét a varázslók fejét, több értelme lenne. Azt, amit művelhettek veled... értelmet ad az emberek tüntetéseinek! Le kell számolnunk a varázslóvilággal Hugó! Nem te vagy az első, akivel szórakoznak a mágusok. Az Iskolában bizony tanítunk sötét varázslók kivédését is. Ezen az órán a fegyverek használatát ismeritek meg! Szokták szeretni a gyerekek, a nagy fegyverarzenál miatt.
-Baró! Shotgunotok is van?
-Kihagyhatatlan, én mindig magammal hozom a sajátomat. A csomagtartóban van, úgy hívom, hogy Csuklócsőr, sok évet éltünk meg együtt, és sok varázslónak lőttük szitává az arcát! - Hibrid büszkén egyenesedett ki, bár bikatermete miatt bebaszta a fejét a tetőbe.
-Uff... Egyébként ezzel a fegyverrel lyuggattam szarrá a nevelőszüleidet, és azt a disznót is, nem tudom, hogy háziállat volt-e, de remélem nem! Állatbarát vagyok. - elvigyorodott Hibrid, pedig egyáltalán nem tartotta viccesnek ezt Hugó.
Hibrid azt remélte újdonsült utastársa álla az öröm végett esett le. Ám egyből kiderült a heves reakcióból: nem.
-Te... te szemét! Kinyírtad őket? Normális vagy!? - ökölbe szorult a keze.
-13 éven keresztül kínoztak, azt hittem a haláluk jó szülinapi ajándék lesz!
-Balfácán! Én akartam kinyírni őket! Elvetted tőlem a lehetőséget! Ezért tartozol nekem eggyel! - összekuporodott, és keresztbe fonta a karjait.
-Hogy te akartad kinyírni? Olyan vékonykák a kezeid, mint egy útszéli nádnak, ezekkel ne akarj ölni! - Hugó bosszús szempárjai meggyőzték Hibridet. - Na jó, mit szeretnél? Mitől higgadnál le?
-Fürödj le!
-Olyat mondj, ami teljesíthető is!
-Kajás vagyok.
-Jól van, na! Nézd! - mutatott egy táblára. - Azt írja másfél kilométeren belül itt egy McDöglesz, szeretnél vala... - a mohó sebhelyes félbeszakította a kérdését.
-Szeretnék két Dögburgert, extrakrumplival és Koca Kólával!
-Kimaradt a kérlek szépen!
-Csináld, vagy neked is lesz egy ilyen fejsérülésed!
Hibrid szó nélkül hagyta az egészet, félt, hogy a diri kirúgja, ha még egy hibát követ el. Sokféle baj érte már életében, megházasodott, kidobták, alkoholproblémái voltak, és most portásként dolgozik az Intézményben, mert az igazgató megsajnálta. Lehajtott az útról, és megállt a drive automatánál.
-Üdvözlöm mit szeretne? - kérdezte recsegve egy női hang.
-Szerinted mit szeretnék?! Enni bazdmeg! - az éhségtől Hugó teljesen kifordult magából.
-Elnézését kérem, a gyerek már nagyon éhes!
Ránézett Hugóra, és megesküdött rá, hogy látta a fejét bezöldülni. Felsorolta a fiú kéréséseit, ami pár burgerrel kibővült, majd a lábát a gázpedálra helyezte.
-Hová igyekezik? Itt várjon!
Megdöbbenésükre a kajával teli zacskó a Lada ablakhoz varázsolódott.
-Ööööö, köszönjük szépen, hol kell fizetni? - kérdezte Hibrid.
-Már levontuk a kártyájáról, viszlát!
Nem kellett kétszer mondania, a Lada újból szállt a szélben, kis túlzással.
-Ezek aztán tényleg tudnak varázsolni! - mondta Hibrid, mellette a srác már az első szendvicset majszolta.
-Na végre! Remélem nem kevert bele galambszart!
-Az csak segítene ezen az ízén, ki tudja mi van benne...
-Nem parázol, hogy a varázslók csak úgy levonnak a kártyáról pénzt? Szerintem nem megbízhatóak.
-Dehogy parázok! Az igazgató kártyáját csórtam el, még indulás előtt! Meg ne említsd ezt előtte, mert kiteszlek az útszélen, és mehetsz gyalog a célig! - fenyegetően bámult a majszoló Hugóra.
-Egyébként hol is található ez az iskola? - beszéd közben kicsomagolta a második burgert, és szürcsölte a kátrányt. Mohósága miatt úgy kapkodott, hogy véletlenül lecsöppent a kecsöp az ülésre.
-Na idefigyelj! - egyik kezét a kormányon tartotta, a másikkal megragadta Hugó pulcsijának gallérját. - Ha még egy ilyet meglátok, egy hajítással kidoblak az autón és shooting star mém lesz belőled! Vágod?
Nagyot huppant Hugó, ahogy a kolosszus tenyere elengedte őt. Ekkor történt az, hogy az ijedtségtől Hugó torkán akadt egy kis emulgeálószer. Egyszóval félrenyelt. Hibrid mit sem sejtett először, mivel előtte egy öreg ember próbált vezetni. Rádudált.
-Vonszold már a beled köcsög! Nincs kitéve 30-as tábla! - szerencséjére lekanyarodott balra. - Na a bunkóját... szerintem el kéne venni a jogsiját, vagy vennie kéne egy repülő kocsit. Ugye Hugó? HUGÓ!!!
Fulladozott a srác. Reakció: padlófék. Hogy miért volt ez hiba? Szegény főhősünk csúnyán beverte a képét a műszerfalba, a hirtelen sebességváltástól. Ráadásul ismét elájult. A slusszpoén az egészbe az, hogy Árgus; a sasszemű rendőrnek, aki éppen az utakat figyelte meglátta őket, és megbüntette Hibridet gyermekbántalmazásért. Bárhogy próbálta megmagyarázni az esetet, nem hittek neki. Pedig csak próbálta újból éleszteni. Megúszta pénzbüntetéssel, amit ugyancsak az igazgató kártyája bánt. Aznap este a Hókusz adásában közzétették az esetet, még mázli, hogy mindenhol térfigyelőkamerák vannak. E naptól kezdve a gyerekeket a Csövesbánattal ijesztgették, ha rosszak voltak. 'Vigyázz fiam, mert álmodban megbasz a Csövesbánat, ha így viselkedsz!'
Az út hátralévő része zökkenőmentes volt, azt az egyet leszámítva, hogy egyszer Hibrid bealudt a volán mögött. Ébredését egy mentőautó szirénázása idézte elő, aki egy kocsmai varázspárbajban fél lábát elvesztő mágust szállított, sajnos nem volt a kocsmában egy Merlin sem, ki gyógyított volna, így a varázsló életét egy töppre bízták. Hibrid hibáját követően kinyílt szemekkel vezetett, bezzeg Hugó..., ő ott szunyókált végig az anyósülésen.
"Hogy akadt volna a torkodon az a mócsing! - gondolta magában. - A főnök ki fog nyírni..."
Az Intézmény *****
Az igazgató szobája tele volt holmikkal: a szekrényen spanglik sorakoztak, és egy fénykép, hogy családiasabb legyen az összhatás. Mondjuk a családtagjai fejét kicserélte cigarettacsikkekre. Volt könyvespolca is, de hogy minek? Ott is ópiumok hadserege sorakozott, a valamennyi könyv, ami ott hevert porosan, csak azért volt, hogy abból is cigipapírt gyártson majd. Szintetizátora bal oldalt helyezkedett el, sokan nem is tudták, hogy egykoron Duplabuli úr mulatós sztár volt, és elvarázsolta a közönséget. MaxieBetép$z néven vált ismertté. A hangszer mellett egy kis állványon őrizte legfőbb kincsét egy kalitkában: az első spanglijának hamvait, amit 8 évesen szívott el. Szobája füstfelhőben lebegett, az ablakon sem lehetett kilátni, mert belepte a kosz. Az asztalán hamuval szórt laptopja hevert, amin éppen a nyaralási fotóit nézegette. Bizony, megérte az igazgatói állás, hiszen tavaly Korzika világoskék tükörtengere mellett vízi-pipázhatott. Mennyi élmény, de ez már a múlté, megint vissza kellett szippani az igazgatói irodába, hogy ott robotoljon. Habár nem sok munkát végzett évközben, ő ezt unta. Egyetlen egy ok, amiért itt maradt, az legjobb barátja Hibrid, és a sok tinilány. Na meg persze a kenderföldje, ami az iskola kertjében volt. Ez persze titkolta Alfonz igazgató.
Lecsukta laptopját, majd az ablakhoz lépett, hogy megnézze ültetvényét. Ám mielőtt letörölhette volna a füstös ablakot, valaki kopogtatott ajtaján. Hibrid lépett be, kinek mai tette behálózta már az egész intézményt.
-Ezerszer megmondtam már, hogy a diákok nem lehetnek a szexpartnereid Hibrid! Megmentettem az életed, adtam egy esélyt, de te visszaélsz vele... Ki leszel rúgva, nem keltheted a rosszhírünket! Sok van így is a rovásunkon, nem hibázhatunk többet. Az az egyedüli szerencséd, hogy hátulról vett fel az a kamera! Talán így nem ismernek fel...
-Megmondtam, nem erőszakoltam meg, hanem az életét mentettem meg! A torkán akadt a Dögburger!
-DÖGBURGEEER!? NORMÁLIS VAGY? - leüvöltötte. - Gyorskaját etetsz vele? Halálfalót akarsz nevelni az alsósokból!?
-Nem én adtam a szájába, ő követelőzött Alfonz! Amit meg a televízió mondd, jól tudod hazugság... Megmentettem, Heinlich-fogással, fulladozott...
-Szerintem a szagodtól fulladozott! Tudod milyen veszélyes a varázslók gyorskajája... lehet eukaliptuszt meg varázsgombát raknak bele! - szünetet tartott, Hibrid bűnbánó tekintetét pásztázta. - Ambróziaburger... na még mit nem! Inkább eszem anyám tökfőzelékét!
-Fú, te aztán nagy kockázatot vállalnál azzal!
-Jól mondod barátom, ám egy varázskaja veszélyes is lehet egy töppre! Be van egyáltalán oltva?
-Valószínűleg nem. Sajnos a gyereket rosszul nevelték, és szarral etették... úgyhogy kinyírtam őket!
-Ez jó döntés volt... de vidd egyből a gyereket a dokihoz, amint felébred! Remélem a holmijait is bevitted a szobájába. Most távozz, szívnék egyet!
-Igenis Duplabuli igazgató! - becsukta az ajtót, magára hagyta az öreget, és rohant is Hugóhoz.
Egy ágyon ébredt fel Hugó, a fiatal srácot, aki az intimszférájában volt ellökte magától.
-Mássz már a képemből, te buzi!
-Oh, éppen csak a sebhelyedet figyeltem, nagyon menő! Egyébként nevem Roland. Menyétképű Roland.
-Nem mondod, pont olyan vagy, mint egy menyét...
-Ezzel sokan viccelődnek, és akik menyétképűnek hívnak, azoknak korán reggel szar terem a gyepén!
-De hát Menyétképű a vezetékneved nem?
-Sajnos igen. Hívhatsz Rolinak! Na de mi a te neved, sebhelyesarcú?
-Nevem Töpper Hugó, és én vagyok a helyesarcú sebhelyesarcú!
-Háh! Ez kreatív.
Menyétképű Roland vörhenyes volt, mindenhol szeplős volt, még a szemgolyóján is. Tuti tripperes. Eléggé szűkös volt a szoba, amit kaptak, de jobb volt, mint a pince. Rendes ágyak, hozzá íróasztalok, számítógéppel, egy kis tv is volt a szobában, meg egy rácsos ablak, ami egy másik épületre nézett. Hát nem vitték túlzásba. A szobában volt még egy személy, akit Ottoson Normannak hívtak. Eredetileg Ottó a neve, az Ottosont virtuális haverjai aggatták rá. A nap 24 órájában gépezett, és néha elkiáltotta magát: Ott oson! Ezzel tudatta csapattársainak, az ellenfél tartózkodását. Mivel most is a képernyőt bámulta, észre sem vette, hogy van még egy szobatársa. Hugó figyelmét is elkerülte a kocka egyén, ezért folytatta párbeszédét a vörhenyes egyénnel.
-Megmondanád, hogy most éppen hol vagyok? - kérdezte.
-Az iskola kollégiumában, itt van mellettünk az Intézmény. - erre az információra Hugó összehúzta a szemöldökét.
-Oké, az világos nekem is, de melyik városban?
-Pécsett vagy! M6-os háromnegyedénél kell letérni! A város fontos a mi szempontunkból, mivel szegregációs övezet, itt szabadon élhetnek a töppök.
Még mielőtt válaszolhatott volna, léptek zaja szakította meg a párbeszédet, majd kopogtattak az ajtón.
-Gyere be! - kiáltotta Roli.
-Baszod, nem vagyok süket! - nyitott be Hibrid. - Velem kell jönnöd Hugó, be kell oltani téged!
Elköszönt Vukktól. Miután a srác utánament, Hibrid bocsánatot kért a Ladás incidensért. Majd történeteket mesélt út közben. Mint kiderült az igazgatót Duplabuli Alfonznak hívták, 40 éve ő itt a guru, és szereti szivatni a diákokat. Ő volt a tizedik igazgatója az intézetnek. De ahelyett, hogy hasznos információkkal látta volna el Hugót, arra figyelmeztette, hogy ha teheti, ne az elsőemeleti toaletten végezze a dolgát. Száz éve egy diák akkorát pukizott ott, hogy azóta a férfi wc-ben kísért a gáza. Fingfuvallat, a budi réme! Amikor már halálos áldozatokat is követelt, le lett zárva az a bizonyos illemhely. A gyengélkedő, a földszinten volt, szemben a portával. Az egyetlen nővért Madam Pompeynek hívták. Hogy miért éppen Pompeynek? Kitörései voltak, akár a történelmi vulkánnak, dühkitörései. Benyitottak hozzá, és horrorra akadtak.
-Jesszus, itt minden csupa vér! - Hibridnek hányingere lett a látványtól.
-Igen, bazdmeg, mert ez a hülye diák ficánkolt, pedig csak egy szurit akartam beadni! Erre nem félrement a tű?
-Jó, de ennyi vér nem jön ki egy mellé szúrástól!
-Nem jönne, jó esetben, de még nyafogott is, ezért elvágtam a torkát, és feldaraboltam, mert idegesített.
-Bírom a picsát! - mondta Hugó.
-Még egy szó, és te is a vágóhídon végzed, köcsög! Hogy hívnak, és miért küldtek ide?
-Töpper Hugó a neve, és gyorskaját evett.
Pompey gyilkos arca most még rémisztőbb lett. Elhallgatott, és megnyalta a száját.
-Figyelj, Hugi, állj elém! - megtette. - A kurva anyád, hogy képzelted ezt, te aljas töppedék! - megfogta a fülénél fogva. - Ha még egyszer gyorskaját mernél enni, ugyanígy fellógatlak, csak zacskóstól. Vigyázz, nehogy kiszakadjon!
Hugónak tetszett a modora, olyan szókimondó volt, és szerette, ha valaki káromkodott.
-Érted bármit, nővérke, add be a szurit!
-Okés! Vedd le a gatyád!
-Hibrid, kimennél? A nővérke szeretne tőlem valamit! - visszakézből kapott egy taslit.
-Még is mit képzelsz, te kis szaros!? Az injekciós tűt a végbeledbe kell szúrnom, mivel alulról kell, hogy felszívódjon! Veszélyes, ha nem vagy beoltva, meg is hallhatsz, ha elkapsz valami mágikus náthát!
-De akkor sem szeretném...
-Ne feleselj velem, te büdös tróger! Feküdj le arra az ágyra hassal, vagy a beledből fonok kalácsot a szüleidnek!
-Meghaltak a szüleim...
-Nekem is! Én öltem meg őket, mert édességgel kínáltak! - megfogta Hugót, és belenyomta az ágyba, majd leszíjazta.
-NEM AKAROM! ENGEDJEN EL! - kiabált, a nővér előhúzott a fiókból egy ütvefúró méretű ketyerét. - MIT AKAR AZZAL?
Közel ment hozzá, letolta a gatyáját, majd beindult a készülék, mire Hugó elkezdett sírni. Ekkor Pompey, és Hibrid el kezdtek röhögni.
-Háháhááá, te pancser, tényleg azt hitted, hogy ennyire szadista vagyok, hogy felnyomom ezt neked! Így is van elég sebhelyed...
-Szipp... mi... mi van? - letörölte volna a könnyét, de a kezét is lekötözték.
-Csak szórakoztam, én vagyok az iskola legnagyobb trollja! - odament az ágyához, és kiengedte főhősünket.
-Bizony Hugó! Átvertünk, ez a véres hulla, meg a belek is csak kamu. - mondta Hibrid, és meglóbált egy véres bélcafatot.
-Ezt a diákot tényleg kinyírtam, mert rendesen felbaszott.
Hibrid kidobta a kezéből a belsőséget, odarohant a kukához, és kiokádta magát. Hugó az ajtóhoz hátrált.
-Hová mész kedves Hugó? - kérdezte Pompey.
-Öhm, nem azt mondta, hogy vicc volt az egész? Mennék vissza a szobámba.
-Attól, még hogy átvertelek, be kell téged oltani! Szóval ülj le erre a székre, és nyisd ki a szád! Nyelvedbe kell beadnom, mivel ez az oltóanyag kiiktat minden egyes kórokozót, ami káros egy töppre.
Hugó bármennyire is ellenkezett, nem akart véres cafatokra bomlani, mint az elődje. Lehet, hogy gyilkos volt, ő akkor is bírta. Bármennyire is fájt neki a szúrás, ő triplán adta volna vissza neki. De erre nem volt alkalma, mert az óriás kivitte a szobából, és figyelmeztette, hogy egy szót sem említsen meg ebből a gyilkosságból, mert mindannyian repülnek innen. Elváltak útjaik, Hugó visszatalált szobájához, Hibrid pedig elfoglalta a kijelölt helyét, a portát. Szűkös hely volt, de legalább lakhatott valahol. Roland fent volt a felső ágyán, éppen a Hókusz ismétlését nézte. Normann ugyanazt a játékot nyomta.
-Szóval nem volt elég ennek a Csövesbánatnak, hogy megerőszakolt, még a szájad is megostromolta? Hogy dolgozhat itt egy ilyen perverz? Tuti az utcáról szalajtották! -szólalt meg Roland, amint belépett a szobába Hugó.
-Te mihől behélh? - kérdezte a vörhenyest.
-Be van dagadva a szád!
-Ha... csah beohtottak, nem vohtam méh inhekcióhva! Mhit néhel?
-A Hókuszt, az egész adás erről a fickóról szól, akivel voltál...
'...sokan nem tudják, hogy ez az alak már feltűnt egyszer az orosházi Tesco-ban részegen, és leborított egy egész sornyi polcot. Íme az áruház felvétele az esetről...'
Hugó felismerte Hibridet, éppen az üdítőitalos polcnál mászkált, kezében egy vodkás üveggel.
'Te büdös ribanc, mé' hagytá' el? Utállak!!!'
Majd a vodkás üveg gravitációs vonzása, és Newton harmadik törvényének alapján a nagy melák beesett a szénsavas üdítők közé, súlyától ledőlt az egész polcszerkezet. A szomszédos sor vevőit lapossá téve aludt el, csendéletté varázsolva környezetét.
'...meglepő a tény, hogy szabadlábon van még ez az alak! Valaki igazán bebörtönözhetné a Faszkazánba... Műsoridőnk lejárt, köszönöm, hogy ma is velem tartottak! Én Bűbájmondó István vagyok, köszönöm, hogy ma is velem tartottak, a Hókusz adásában! Tartsanak velünk a jövő héten is! '
-Miért dolgozik itt? Tökre nem értem... -folytatta Roland miután kikapcsolta a tv-t.
-Hahjuk. Moht kihihhenném maham! Hohhú eh éhehem voht...
-Nem fogsz sokat pihenni... Hétfőn kezdődik a tanítás! Az már csak két nap!
-Óh bahdmeh!
-Ottoson!
-Fogd már be a pofád! - vágták rá egyszerre.
Ebben a két napban a két srác megismerkedett egymással, kockultak mindenféle játékon, persze nem olyan értelmetlen szarokon, mint Normann, meg azzal versenyeztek, hogy kinek volt szarabb az élete. Egyértelműen Hugó nyert, hiszen már tudhatjátok, jól meg szívta rendesen. Szívásról beszélve, jól pórul járt mivel nem vette észre, hogy tűzjelző van a feje felett. Így a füstre bejelzett, és kint kellett ácsorogni az egész intézménynek az udvaron. Volt egy pár fura szerzet, de volt egy pár jó csaj is. Ez volt a születésnapja, egy jól elfüstölt szombati nap. Vasárnap gyorsan eltelt, így tényleg nem tudott sokat pihenni, de legalább a szája nem volt már bedagadva.









