A múlt árnyékai
... ahol Taehyung és Jungkook egymás exei, szó szerint összefutnak a szálloda halljában egy tűzoltógyakorlat közben.
Taehyung nem számít arra, hogy hajnali 1-kor kopogtatnak az ajtaján, hogy az exe volt, átázott ruhákkal és a homlokára tapadt nedves hajjal
- Aludhatok itt ma éjjel?
- Mi a fa... Jungkook? - kérdezi hitetlenkedve Taehyung, miközben a szemei lefelé vándorolnak a fiatalabb, nyirkos menta hajáról, aminek az alja kezd felkunkorodni, a testéhez második bőrként tapadt garbóig, a mellkasa körül feszülő anyaggal, és átölelve a domborulatait mindet a legmegfelelőbb helyen.
Ez rossz. Még csak 10 másodperc telt el és Taehyung elméje máris kalandozni kezd, veszélyes terület felé haladva...
A torkát megköszörülve Taehyung nyersen közli,
- Nedves vagy.
Még ebben a helyzetben is benne van Jungkook, kuncogni kezd, csinos rózsaszín ajkai lágy mosolyra görbülnek, miközben halvány pír terül szét az arcán.
- Nem először látsz nedvesnek, hyung - viccelődik, és a hangja suttogva jön ki, mintha szégyellné magát, amiért ki merte mondani.
Ő az mindig is így volt, egy kicsit szemtelen és túl ártatlan is, ami Taehyung javát szolgálja.
Az idősebb kifújja a levegőt, és úgy dönt, hogy lesüti a szemét a szavak mögött rejlő egyértelmű aljas célzás hallatán, hogy elrejtse a nyakán végigsuhanó hirtelen pírt.
- Gyere be, mielőtt megfázol, kölyök!
Úgy tűnik, Jungkooknak eszébe sem jutott, hogy lemehetett volna egy tartalék szobakulcsot kérni a recepción, miután rájött, hogy a tűzoltógyakorlat során valószínűleg véletlenül elejtette az övét.
Talán az adrenalin áramlott az ereiben attól, hogy végre meglátta Taehyungot, nyolc hónappal a szakítás után, vagy talán a hideg lefagyasztotta az agyát, miután bő húsz percet töltött a hiányzó kulcsok keresésével a szakadó esőben.
De valamiért az volt az első gondolata, hogy az idősebbhez forduljon, ahogy mindig is tette, amikor bajba került. Tudja, hogy Taehyung gondoskodik róla, akár együtt vannak, akár nem.
Az exek nem igazán jutottak túl egymáson, aztán elég lett egy késő esti szerencsétlenség ahhoz, hogy újra egymás karjaiba kerüljenek, és azon gondolkozzanak, hogy vajon a másiknak ugyanúgy fájt-e.
Tudták, hova tart a dolog, Taehyung azt mondja Kook-nak, hogy zuhanyozzon le, miközben főz valami meleget a fiatalabbnak és Kook a fürdőszobája közepén áll, alsó ajka, fogai közé szorulnak, miközben pislogva visszatartja a könnyeit, amikor meglátja az ismerős sampont.
a kád szélén.
Még mindig ugyanaz a márka, mint évekkel ezelőtt.
Taehyung nem változott.
Jungkook próbál nem sírni, miközben az agyában olyan képek villannak fel, ahogyan ő és Taehyung együtt zuhanyoznak évekkel ezelőtt, minden porcikájuk összeér, bőrük nedves és csillogó.
Az emlékek arról, hogy sampont masszírozott az idősebb rakoncátlan fürtjeibe, ujjai megkarcolják a fejbőrét, és a haját rángatják, csak hogy kuncogásban törjön ki, amikor Taehyung a mellbimbóit simogatva vág vissza, és a nagy szappanos kezek megtapogatják minden porcikáját, és a nadrágját...
A bepárásodó a tükör, miközben Taehyung megfordítja őt, amíg a hűvös üveghez nem nyomódnak, édes hangon, mocskos dolgokat súg a Kook fülébe, miközben farkát kínzóan a fiatalabb ajkai között mozgatja.
Akkor könnyebb volt, amikor fiatalabbak voltak és szédítően a szerelemesek, alig várták, hogy megérintsék, megcsókolták és kívánták egymást.
Jó dolog, hogy zuhany alatt lehetett, így Jungkook úgy tehetett, mintha nem tudná, hogy az arcán lévő nedvesség könnyek-e, vagy csak a zuhanyból származó vízcseppek.
Amikor kilép, ott van egy frissen mosott pizsama, szépen összehajtva az mosdó szélénél. Furcsa érzés felvenni az exe ruháit, és Jungkook igyekszik nem sokat foglalkozni azzal a meleg érzéssel, ami elnyeli, amikor a fejére csúsztatja Taehyung túlméretezett pizsamafelsőként használt pólóját.
- forró csokoládé? - kérdezi az idősebb, amint kilép, de már gőzölgő bögrét nyújtja. Jungkook egy elmormolt "köszönöm"- el veszi át, hirtelen szégyenlősnek érzi magát Taehyung tekintetének súlya alatt.
Elnyújtott, kínos csendben ülnek, Jungkook többnyire úgy tesz, mintha kurvaérdekes lenne a szőnyeg, miközben Taehyung az Ő arcát bámulja... tekintete végigsiklik a vonásain, mintha megpróbálna annyit az agyába égetni Jungkookból, amennyit csak tud.
- Új piercinged van - mondja egy idő után az idősebb, mire Jungkook kezével az ajkához kap, ujjai idegesen babrálni kezdenek, az ott lévő karikával.
- Igen... tetszik? - maga sem tudja miért kérdezi meg, választ sem vár, de Taehyung egyszerűen bólint, sötét szemei átsuhannak a piercingen, amikor Jungkook szórakozottan végighúzza a nyelvét, és az ezüst karika a nyáltól megcsillan.
Késő van, és valószínűleg aludniuk kellene. Taehyung engedi, hogy Jungkook befoglalja az ágyat, lecsittegi és azt mondja, hogy jól ellesz a kanapén. Jungkook nem tudja, mi ütött belé, de a szája gyorsabban mozog, a szavak kicsúsznak, mielőtt az agya feldolgozná őket.
Elkapja Tae pulcsijának a szegélyét, és megrántja.
- Maradj... Ez egy nagy ágy
Taehyung lefagyva megáll és vár.
- Ne... ne akarj egyedül hagyni egy nagy ágyban - mondja szomorú kis tettetett szipogással, ami mindig is hatott Taehyungra, és meglágyította a szívét.
Tapintható a feszültség a levegőben, és akkor ott végre elpattan valami a Taeben.
Egyetlen gyors mozdulattal maga alá gyűri Jungkookot, amíg a mellkasuk össze nem ér, és a fiatalabb orra csak néhány centire van az övétől. Érzi, ahogy Jungkook forró lehelete az arca oldalán csapódik.
- Hogy aludt a babám, egyedül egy nagy ágyban, a hyung nélkül az elmúlt hónapokban?
Fojtott nyöszörgés hallatszik csak Kook torkának hátsó részében, fürge ujjai ügyesen kotorásznak Tae ingének anyagába. amikor felnéz, esküdni merne, hogy Taehyung tekintete, ugyanolyan elködösült, mint az övé.
Közelebb húzza magához, amíg az ajkuk annyira közel nem ér, hogy amikor Jungkook szóra nyitja a száját, a lehető leghalványabb módon súrolják egymást.
- Nem tudtam..., nem tudtam aludni, úgyhogy jobb, ha kárpótolsz - fejezi be duzzogva.
Tudták, hogy nem kellene ezt csinálniuk, tényleg nem... de ha annyira helytelen, akkor miért érzik mégis annyira helyes útnak?
Taehyung, az, aki végül megszünteti a távolságot közöttük, egyik kezével Jungkook arcát simogatja, ahogy ajkaik végre találkoznak.
Ismerős és új egyszerre, a lassú csípések lassan a nyál és a nyelv zűrzavarává válnak. Kook könyörgő nyöszörgést hallat, amikor Taehyung beleharap az alsó ajkába, fogaival megrángatva a piercinget, ahogy elengedi, minden figyelmét annak szenteli, ahogy a vörös ajak visszapattan a helyére.
Forró, szenvedélyes csókokat nyom a fiatalabb nyakára, és csak akkor áll meg, amikor meghallja Jungkook kuncogásának csilingelő hangját.
- mit nevetsz? -kérdezi kissé szórakozottan.
Jungkook megrázza a fejét.
- csikiz a borostád - válaszolja, miközben felemeli a kezét, hogy érezze a durva szőrszálak kezdetét Taehyung állán.
Az idősebb elvigyorodik, állát Jungkook arcához dörzsöli most már szándékosan, és kuncog, amikor az visít és nevetésben tör ki, próbálva szabadulni Tae szorításából.
Újra és újra csókolóznak, amíg az ajkuk szinte vörös nem lesz. Mozdulataik sürgetőek, mintha attól félnének, hogy a pillanat véget ér.
Pusztán emlékezve egymás igényeire mozognak, az ujjak gyorsan bontogatják a ruhájuk gombjait, bebújnak a takaró anyaga alá, hogy megérintsék egymást... halk morgásuk és nyögéseik hangja átszűrődik a szobán, amit csak a fenti légkondicionáló halk zúgása tompít el.
- kéz és térdre... gyere nyuszi, légy jó hyungodhoz
Nyuszi... a kedves névtől Jungkook lelkessé válik, a farka már kemény, és az előnedve a lepedőre csöppen, de Taehyung gonoszkodik és nem ér hozzá, legfeljebb a lyukán köröz párat, hosszú, gyönyörű, csontos ujjaival.
- Basszus, miért vagy ilyen szűk?
Jungkook szisszen egyet, arcát a takaróba temetve...
- S... sajnálom, ah, már egy ideje... - elhallgat, hangja nyöszörgésbe szakad, amikor Taehyung ujjait belémártja és azok közvetlenül a prosztatáját súrolják.
Az idősebb nyel egyet.
- mióta..? - amikor nem válaszol, Taehyung marokra fogja Kook farkát, hüvelykujjával pedig finoman az ánuszába nyom.
- mióta, Jungkookie? - ismétli.
A fiatalabb megremeg az érzékeny farkára nehezedő nyomástól, és torz kiáltással rogy a matracba... szavai fojtottak, de taehyung tisztán hallja...
- Mióta elha... szakítottunk...
Tae becsúsztatja még egy ujját, lassan széthúzza, és közvetlenül a lyukba köp, hogy megkönnyítse a csúszást.
- ...szegény baba, a hyung tönkretett téged? Senki másnak nem adod magad? Csak az én farkam akarod? Igaz?
Imádnivaló, ahogy Koo megborzong ezektől a szavaktól, falai ráfeszülnek az ujjaira. Amikor Taehyung végre becsúsztatja, Kook fellélegzik, elnyílnak a ajkai az érzéstől. Össze vissza dadogva, kérleli Taehyungot, hogy...
- gyorsabban, hyungie kérlek...
Taehyung elvigyorodott és kihúzta az ujjait, mire Jungkook elégettlen morgást hallatott. De amint érzi bejáratánál hyungja ujjait újra, mélyen a torkára engedi annak farkát. Ebben a faramuci kitekert pózban is, olyan ismerős minden mozdulat... beismeri magának, hogy jobban hiányoztak neki az idősebb érintései, mint azt valaha gondolta. Nem kérdés...szenvedélyesen szerelmes... a kérdés Tae, mindig is ő volt a kérdéses...
Elnyújtva nyög egyet, ahogy újra az élvezetet okozó kézre koncentrál.
Taehyung gyorsan mozgatja a kezét a másik, az előváladéktól, nedves farkán, tudja, hogy a másik a farkára vágyik, de ő imádja húzni a végtelenségig. Mindig is szerette... elengedve a farkát és csak az ujjait használva figyelte, ahogy a fiatalabb homorítva többet akar az ujjaiból, ami már könnyedén mozognak ki be, édes hangokat kicsalva Kookieból.
A fiatalabb reszketve próbál magához nyúlni, de Tae gyorsabb és elkapja a kezét... lenyomja az ágyon és úgy ujjazza tovább...
- Hyung a farkam... a kezedre vágyik... - nyafogja Kook, de Tae szemtelenül elvigyorodik... behelyezkedik mögé és lassú, elnyújtott lökéssel elmerül benne, mire az óriásit nyög..
- Tudom, hogy el tudsz élvezni így... hagyd hogy lássam, hogy élvezel a hyungnak, érintés nélkül is...
Őrült tempóban kezdi el dugni... Kook pedig megfeszülve a takaróba markol.
- Fel fogokkh robbannii... - nyöszörgi, Tae a hátához simul és a fiatalabb tarkójára csókolva a bőrébe suttogja mély hangján...
- Nem, nem fogsz... régen is bírtad... légy jó fiú... engedd el magad... - Jungkook szinte parancsszóra mégjobban kitolja a fenekét Tae felé, mire az teljesen elmerül benne.
- Ez jó... engedj elélvezni, kérlek, hagyd, hogy elélvezzek... - szinte eszét vesztve kéri az engedélyt... Taehyung eltorzult mosollyal csókolja a nyakát, a hátát, ahol csak éri a fiatalabbat. Halkan suttogja a fiatalabb fülébe...
- Engedd ki...
Jungkook átéli a leg eget rengetőbb orgazmusát valaha, alig bírja tartani magát, reszket és meg, megremeg minden alkalommal, ahogy anyagát kilövelli a takaróra.. a lábujjai begörcsölnek, de Tae még mindig folyamatosan a prosztatájának löki magát, újabb és újabb adagot kicsalva belőle...
- Hova élvezzek? - morogja Tae reszelősen, ahogy érzi, hogy orgazmusa közeledik, mikor Jungkook falai lüktetve összeszorulnak körülötte...
- belém hyungie, kérlek
Elengedi magát, két erőteljes lökést követően elélvez, magja szinte ömlik befelé.
Ráborul Kookra, egy darabig ott fekszenek, és mindketten próbálnak levegőhöz jutni. A farka még mindig Jungkookban és érzi, hogy a meg megrándul, és cseppeket lövell ki...
Bármennyire is úgy érzi képes lenne örökké ebben az élvezettől mámoros pillanatban ragadni, tudja, hogy Junkook kimerült... mint mindig korábban, a másik félájultan elmormol pár tiltakozó szót, amit Tae megmosolyog, miközben pár nedvestörlővel megtisztítja a fiatalabbat... majd egy törölköződ dob a maradványokra...
Az ágy egyik sarkában húzódnak meg, próbálják elkerülni a másik végét, amikor Jungkook végre kinyitja a szemét, hogy Taehyungot bámulja. Nem tudja, mit mondjon, ami ironikus, tekintettel arra, hogy milyen nyitott és hangos volt a szex közben.
- Gondolod, hogy hallottak minket? - kérdezi szégyenlősen, mégis reméli, hogy oldja a hangulatot... Taehyung jóízűen felnevet és közelebb húzza magához Kookot.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fognak őszintén mosolyogva újra fogadni minket ebben a szállóban...
Jungkook is elmosolyodik. Szereti. Valamiért, bár nem tudja megmagyarázni miért, mindig olyan egyszerű volt vele.
- Hyung, ma este, mi... - elakad, fél kérdezni, hátha a választ, amit Taehyung ad neki, nem akarja majd hallani. De az idősebb egy röpke puszit nyom a homlokára, majd még egyet a szemhéjára, majd az orrára és végül az szájára.
- Először aludj - Mondja Tae
- Reggeli közben megbeszéljük, jó?
- ...megígéred?
- ígérem...
Később, sokkal halkabban Kook hajába motyogja, amint a fiatalabb álomba merült.
- Ezúttal nem foglak elengedni...
♡vége♡
